A norvég pénzek körüli kalamajka kapcsán felértékelődni látszik a civil szervezetek magánszemély támogatóinak a szerepe. Akárhogy is végződik most ez az ügy, lényegesen jobban rá lesznek szorulva a közemberek kisösszegű adományaira, mint korábban. Ez valójában nagyon jó, azzal együtt, hogy a kormány szándékait és lépéseit aljasnak, félrevezetőnek, kártékonynak gondolom (és még hosszasan lehetne a negatív jelzőket sorolni).

Teljesen egyetértek azzal, hogy az emberek nyúljanak be a pénztárcájukba és támogassák a nekik szimpatikus ügyeket felkaroló civil szervezeteket. Sőt, igazából nagyon rossznak tartom, ha egy civil szervezet állami pénzből él, legyen az magyar, norvég, amerikai vagy központilag osztott EU pénz. Ha egy tízmilliós országban nincs néhány ezer ember, aki havonta néhány ezer forinttal támogat egy ügyet, akkor valószínűleg azzal az üggyel nem érdemes specializált civil szervezeteknek foglalkoznia (a nagyon niche témákra ott van a szabadidős lehetőség).

Ami nekem nem világos, hogy mondjuk csak abból a három, korrupcióval foglalkozó civil szervezetből, akik most a norvég ügy kapcsán fókuszba kerültek (atlatszo.hu, Transparency International, K-monitor), melyik, milyen hatékonysággal működik? Hol vannak a benchmarkok, ami alapján egy potenciális támogató meg tudja ítélni, hol hasznosul az ő x ezer forintja a legjobban? Hol a teljesítménykényszer?

Megpróbáltam az érintett szervezetek honlapjáról tájékozódni, és érveket keresni azzal kapcsolatban, miért az egyiket vagy a másikat lenne érdemes támogatnom?

Az atlatszo.hu nagyon aktív a támogatók toborzása kapcsán, 4000 olyan embert keresnek, akik havi 1000 forint rendszeres támogatással életben tudják tartani a szervezetet. Ma reggeli állapot szerint 951-nél tartottak, ami azért még elég távol van a céltól. De legalább van cél, potenciális támogatóként nagyjából világos, mit kell tennem és ezért mit várhatok cserébe. A három szervezet közül ők tűnnek leginkább aktivistának, akik utána mennek a dolgoknak. A honlap bemutatja eredményeiket, konkrét, általuk indított ügyeket látunk, aktuális státusszal.

Érdekes módon a "mission statementként" is szolgáló bemutatkozás csak angolul érhető el a honlapon, amelyben a tényfeltáró újságírásra, a korrupcióra vonatkozó adatok gyűjtésére helyezik a hangsúlyt. Ezzel foglalkozik a szervezethez kapcsolódó MagyarLeaks, kimittud.org, Fizettem.hu is. A támogatásokról szóló részben leszögezik, hogy magyar kormányzati forrásból nem fogadnak el pénzt, ugyanakkor a norvég alapot feltüntetik támogatóként, ami ellentmond annak, hogy nem kormányzati forrásból finanszírozzák a működésüket (the NGO is financed by nonpartisan and non-governmental sources).

A K-Monitor is várja a támogatásokat, mind az 1 % felajánlásával, mind eseti alapon. A szervezet tevékenysége a honlap alapján főleg szemléletformálás és ismeretterjesztés, kevésbé oknyomozás, de azért ez utóbbi is említésre kerül, és a honlapon konkrét bejelentések olvashatók. Sajnos az nem derül ki, hogy a bejelentésekkel történt-e bármi azon kívül, hogy ott közzétették őket. Ők nem határolódnak el a kormányzati szponzoroktól, ami annyiban helyes, hogy ők is kapnak norvég és izlandi pénzeket.

A Transparency International magyar irodája a honlap szerint közérdekű érdekérvényesítéssel, oktatással, kutatással, elemzéssel, monitorozással foglalkozik. Támogatást természetesen ők is kérnek.

A fentiekkel nem a három szervezet minősítése volt a célom, csak azt akartam jelezni, számomra nem világos, hogy a három, átfedő tevékenységi körrel rendelkező szervezet közül melyik, milyen módon és mértékben járult, és főként, a jövőre nézve, járulhat majd hozzá a magyarországi korrupció elleni küzdelemhez.

A támogatási kéréseikkel abszolút megszólítottnak érzem magamat, viszont mind a hármat biztosan nem fogom egyszerre támogatni. Jelenlegi benyomásaim alapján az atlatszo.hu támogatását megkezdem, és innentől kezdve szeretnék további eredményeket látni a pénzemért. Nem gondolom, hogy a magyar korrupció felszámolása a norvég kormánynak inkább érdeke, mint a magyar magánszemélyeknek, szóval valahol a dolgok rendes állása az kéne legyen, hogy mi tartjuk el ezeket a szervezeteket. Annyit és azokat, akikre szerintünk szükség van, akik ezt szerintünk megérdemlik.