Berlusconi hírhedt bunga-bunga partijai kapcsán jutottam el a következő, érdekes történetig: adott volt egy gazdag, excentrikus brit úriember, William Horace de Vere Cole, aki fiatal korától kezdve a beöltözős, átveréses tréfák megszállottja volt. Adott volt továbbá egy világhatalom Nagy-Britannia, amely a XX. század elején fensőséges nyugalommal, gazdaemberi büszkeséggel tekintett a gyarmati tisztviselői és kereskedelmi képviselői által igazgatott és ellenőrzött kontinensekre. Adott volt, harmadszorra, az Abesszin birodalom, amely akkor még többé-kevésbé független hatalomként uralta a mai Etiópia területét.
Számos, sikeres poén kivitelezése után de Vere Cole 1910 február 7-én táviratot küldött a Dreadnought csatahajóra, amelyben a külügyminisztérium nevében felszólította a hajót, készüljenek fel egy abesszin hercegekből álló delegáció fogadására. A Cole úrból és hasonszőrű barátaiból (köztük a később Virgina Woolf néven híressé vált írónővel) álló díszes társaság beöltözött keleti ruhákba, feketére suvickolták arcukat, álszakállt ragasztottak, és egy újabb átverés eredményeként VIP vasúti kocsival utaztak a kikötőig, ahol már várta is őket a haditengerészet díszőrsége. A derék tengerésztisztek kisebb problémával szembesültek, amikor sem abesszin zászlót nem tudtak előkeríteni, sem az abesszin himnuszt nem ismerték, de ügyesen kivágták magukat a kellemetlen szituációból: abesszin helyett egy másik, brit uralom alatt álló afrikai monarchia, Zanzibár zászlóját húzták fel és az ő himnuszukat játszották, amit nyilván betanultak egy korábbi látogatás alkalmával. "Néger-néger, tökmindegy" gondolhatták a brit officérek, és Cole úr kegyesen elsiklott eme kisebb pontatlanság felett.
A pompás csatahajó látványától jogosan felizgatott ál-küldöttség a latin és görög szavak egyvelegéből álló halandzsa nyelvüket az afrikaiasnak gondolt "bunga-bunga" kifejezés gyakori ismételgetésével gazdagították. A tökéletesen sikeres átverés sajtó útján történő ön-leleplezése után a bunga-bunga igen hamar mémmé vált, így amikor kicsivel később a valódi abesszin uralkodó is Angliába látogatott, az utcagyerekek "bunga-bunga" kiáltásokkal kísérték a szultán útját. Aki egyébként szintén el szeretett volna látogatni a brit haditengerészethez, de erre sajnálatos módon már nem tudtak sort keríteni. "Egy abesszin uralkodó, egy látogatás" - ebből indulhattak ki az admirálisok - valódi vagy sem, az már nem az ő problémájuk.
