A Margitszigeten valamikor év elején kiépítették a közvilágítást a pesti oldal korábban sötét részein, illetve a budai oldal déli végénél. A beruházás talán a szigetkörön esténként futókat töltötte el legnagyobb örömmel. Engem is, bár én relatíve jól látok sötétben, de azért jobb a békesség alapon nem bánom, ha nem bagoly módra kell az árnyak között suhannom.

Na most ez eddig szép és jó, de kb. egy hónapja a sziget Árpád híd felőli végén elkezdett ütemesen villogni egy lámpa. Nagyjából olyan, mint az I. fokú viharjelzés a Balatonon, a sötétben elég idegesítő. Egy ideig naivan vártam, majd csak történik valami, kicserélik esetleg. Ennek immár egy hónapja - tegnap még villogott, bár már egyre lassabban, ami vélhetően az izzó közeli kiégésére utal.  

A dolog szép illusztrációja annak a közismert jelenségnek, hogy nálunk az új beruházásokra még csak-csak szokott pénz jutni, főleg EU forrásból, de aztán állagmegóvásra, karbantartásra, ellenőrzésre, a működőképesség fenntartására már nem. Arra nem adnak a szemetek. Itt is elég nyilvánvaló, hogy nincs senki a képben, akinek az lenne a dolga, legalább havonta egyszer körbemenjen és ellenőrizze, működnek-e a lámpák? Mivel cirka három hónap alatt ez már a második lámpa, amelyik megadja magát, nem kell hozzá műszaki zseninek lenni, hogy itt izzófalás jelenségét feltételezzem. Ami azt is jelenti, ebben az ütemben jövő ilyenkorra igencsak foghíjas lesz a parti közvilágítás, az ideiglenesen száműzött szerelmespárok nagy örömére.