libertárius

Félig én-blog, félig politikai pamflet. Miről NEM szól a blog: nem akarja a libertárius eszmerendszer minden árnyalatát megjeleníteni, pláne nem kisajátítani. Nem képvisel és nem támogat egyetlen politikai pártot vagy létező szervezetet sem.

Friss topikok

Linkblog

Facebook oldaldoboz

Fagyi lett az ellenzék jéghegyéből

2014.06.26. 07:50 zombizan

2012 elején, amikor a Fidesz kormányzás relatív mélyponton volt, írtam az akkori kormányellenes tüntetéssel kapcsolatos élményeimről. Sajnos úgy tűnik, gyorsan elolvadt az a jéghegy, amelyen a Fidesz Titanicjának léket kellett volna kapnia. Lehet, hogy néha a csokifagyi is jéghegynek képzeli magát a hűtőpultban....

Az eredeti poszt (http://libertarius.blog.hu/2012/01/03/a_jeghegy_visszanyal)

A jéghegy visszanyal

Tegnap végre én is kimentem az éppen aktuális kormányellenes hacacáréra az Operához. Az időzítés (most miért igen, eddig miért nem) részemről inkább praktikus, mint elvi okoknak volt köszönhető, de tény, hogy mostanára nekem is kurvára elegem lett a regnáló társaságból. A szerveződés alapvetően civil jellege is vonzott, továbbá az utolsó pillanatban szerveződő bulik szerencsésebb válfajaként a végére nagyon jó kis baráti társaság gyűlt össze, akikkel aztán még éjfélig múlattuk az időt egy közeli kocsmában. Szóval személyes élményként nagyszerű volt a megmozdulás. 

Ami a demonstrációt illeti: a részvétel élménye, a jelenlévők nagy száma és sokszínűsége, a jogos frusztrációnk közösségi ventilálásának a lehetősége a plusz oldalon áll. A mikrofonhoz jutó szónokok többsége és az egész megmozdulás alapvető koncepciótlansága viszont óhatatlanul a „bóvli ország, bóvli kormány, bóvli ellenzék, bóvli tüntetés” szólánc szövögetésére inspirál. Nem baj, inkább erény lehet, hogy nem egy meghatározott ideológia, politikai platform, akcióterv mentén hívtak minket össze. A hatalomgyakorlás módjával való elégedetlenség, a pökhendi ostobaság miatti felháborodás akkor is összetartó erőt jelent, ha egyébként nagyon szűk az a mezsgye, ahol az ellenzéki összefogás végbemehet. Nem is azt vártam, hogy a végére megszületik az új 12 pont, vagy egy alternatív alkotmányszöveget fogunk az Andrássy út aszfaltjára festeni. De két dolog világosan lejött az este során: egyrészt ez tényleg egy műkedvelő társaság, akiktől egy ilyen demonstráció megszervezése és lebonyolítása is nagyon szép, hősi cselekedet. Valószínűleg a maximum, amire képesek lehetnek. Adakoztunk is rendesen a rendezvény költségeire gyűjtők dobozába. Ugyanakkor egy ország kormányzását ilyen társaságra bízni nyilván nem lehet. Ennyiben Orbán Viktor nyugodtan alhat, nem fogják az utcáról megpuccsolni politikai ellenfelei. 

A másik, lényegesebb dolog az a tátongó üresség, ami a pozitív oldalon, a „milyen országot akarunk Orbánland helyett” kérdésénél megfigyelhető. A jogállamiság védelme rendben van, fontos dolog. Amennyit eddig láttunk az új világból, az a korábbi, tökéletesnek messze nem nevezhető berendezkedés iránt is nosztalgiát ébreszt. Tegyük fel, holnap lesznek a választások, amikor a Fidesszel szemben kialakuló egységfront kétharmados többséget szerez. Lehetőség nyílik mindent visszacsinálni, amit „ezek” tettek, tabula rasaként visszatérhetünk 2010 tavaszának közjogi berendezkedéséhez. De mi lesz azután? 

A szónokok egy része bedobott konkrét sérelmeket, ezekből levezethető vágyakat, amelyekre én olykor Gőgös Gúnár Gedeon hangos sziszegésével válaszoltam. A regionálisan differenciált minimálbér, mint népsérelem? Mi legyen helyette? Egyáltalán ne legyen minimálbér, amit liberális oldalról javasolnak? Kétlem, hogy a szónok erre gondolt. Valószínűleg úgy gondolja, a minimálbéren keresztül az állam keze ügyében olyan kapcsoló van, amelynek tetszés szerinti forgatásával az emberek jólétéről dönthet. Ha Orbán bukik és jön egy új kormány, akkor nyilván jól feltekeri majd a kapcsolót és halleluja. A mélyszegénységben élők nyomoráról a középosztálybeli közönség előtt sírásba forduló hangon megemlékezni szép dolog. Amikor elkezdtek a helyszínen pénzt gyűjteni, először azt hittem, ennek nyomán nekik próbálunk segíteni. De nem. 

Nem azt akarom ezzel mondani, hogy ha a demonstráció szervezői nem tudnak a kormányénál jobb programmal előállni, akkor maradjunk otthon. Csak nagyon hamar el fog jönni az a pillanat, szerintem már el is jött, amikor ki kéne teríteni a kártyákat, a 2010 évi állapothoz való visszatérés mellett mi legyen a továbbiakban? Ugyanis 2010 tavaszán szarban volt az ország, ezért lett Orbánnak kétharmada. A tömegben nagy számban voltak MSZP politikusok és aktivisták. Az előbbieknek nagyon komoly, személyes felelőssége van mindazért a nyomorúságért, amit magunk előtt látunk, beleértve, közvetett módon, Orbán Viktor elszabadulását és kontrollálatlan ámokfutását. Önkritikának, megbánásnak semmi jelét sem láttam. 

Az egyik szónok olyan képzavarral élt, amit sokat fognak idézni. A miniszterelnököt a Titanic kormányosához hasonlította, aki a jéghegy felé tart. Eddig rendben is van a dolog, de aztán meglepő módon kiderült, mi nem a Titanicon utazunk, amire a hasonlat alapján én kapásból gondoltam, hanem mi lennénk a jéghegy. WTF? Ha a Titanic elsüllyed, mi majd elégedetten sodródunk a tengerben tovább?

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://libertarius.blog.hu/api/trackback/id/tr826419321

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása