Tisztelt Hszi Csin-ping Elnök Úr!

Kína nagy ország. Nem csak úgy nagy, mint például Németország, ahol Frankfurt és Hamburg egész közelinek tűnik egymáshoz a térképen, nekünk, magyaroknak mégis meglepő lehet a tény, hogy a két város valójában távolabb van egymástól, mint Győr és Nyíregyháza. Szóval Kína nem így nagy, hanem tényleg. A nagysággal pedig kötelezettségek is járnak, eleget hallottuk ezt a szüleinktől gyerekkorunkban, amikor a kis taknyos Zolika megpróbálta elvenni tőlünk a játékot a homokozóban, a jogos felháborodásból indított ellenakciónk pedig fennakadt az Egyesített Szülői Front Biztonsági Tanácsának fellépésén.

A nagysággal a kisebbek oldaláról nézve két probléma van. Egyrészt ugye bármilyen összehasonlításban csak rosszul jöhetünk ki belőle. Jó, mondhatjuk persze, hogy a lakosság lélekszámához viszonyítva mi több aranyat szerzünk sárkányrepülő eregetésben, mint az Önök hatalmas országának polgárai, de azért alapvetően ciki ez a mentegetőzés. A másik probléma az, hogy a kisebbek, bármennyire is igyekeznek, az esetek döntő többségében lényegtelenek a nagyobbak számára. És Magyarország kicsi. Nem úgy kicsi, mint például Németország, amelyik relatíve csekély mérete ellenére azért több személyautót gyárt évente, mint Kína, hanem tényleg. Na most ha valaki tényleg kicsi, azt a tényleg nagyoknál sajnos legfeljebb a bélyeggyűjtők tartják számon.

A megoldás, ha kizárjuk azokat a lehetőségeket, hogy a kicsik hirtelen megnőjenek vagy a nagyok összemenjenek, csak az lehet, ha a NAGYOK a rájuk jellemző NAGYlelkűséggel megengedik a kicsiknek, hogy az ő feltételeikkel ugyan, de beszálljanak a játékba. Kína esetében létezik egy nagy megbecsülésnek örvendő testület, amely ezer és egy szállal kapcsolódik a magyar gazdasági, kulturális és politikai hagyományokhoz: az Ön által vezetett Kommunista Párt. Javaslatom az lenne, engedjék meg a világ kis országaiban lakó, de a nagy Kína sikereihez legalább lélekben csatlakozni kívánó emberek számára, hogy pártoló tagként belépjenek a Kínai Kommunista Pártba. Úgy gondolom, ez az egyszerű adminisztratív gesztus az ismeretlenség homályában tengődő kis országok milliót segítené abban, hogy a sajátjainak szurkolhasson az Olimpián. Magyarország esetében a keleti eredettudat ápolása, a keleti kulturális és gazdasági kapcsolatok keresése régóta jelen van a közéletben. Miért ne tennénk ezt egy olyan testület keretei között, amely az igazlátó sámánoknál kicsit közelebb áll ahhoz, amit az emberek milliói saját tapasztalatból átélhettek?

Ezért a nagylelkű gesztusért cserébe, kis ország lévén, nem sok mindent tudunk felajánlani, de azért a vendég nem érkezhet üres kézzel a vendégségbe. A KKP pártoló tagjai önkéntes munkában, kommunista szombatok keretében ápolhatnák a magyar-kínai közös múlt emlékeit. Tudja Elnök Úr, hogy a budapesti Hadtörténeti Múzeum bejáratánál ősi kínai ágyúk díszelegnek? Mivel ezen ágyúk Magyarországra kerülésének körülményei, hogy úgy mondjam, nem felelnek meg az új kor szellemében ápolni kívánt kapcsolataink erkölcsi színvonalának, első körben azért kampányolnának pártoló tagjaik, hogy az ágyúkat az ország szolgáltassa vissza jogos tulajdonosának, a kínai népnek. Amely kínai nép aztán ezeket az ágyúkat nagylelkűen a magyar népnek ajándékozhatná, mert mégis macerás volna felzsuppolni őket a Budapest-Peking közvetlen járatra. Innentől kezdve a KKP pártoló tagjai ápolhatnák ezeket az ágyúkat, havonta fényesre suvickolva csöveiket. Jó időben díszőrséget állhatnak az ágyúk mellett ráérő, nyugdíjas tagjaink. Cserébe pedig az erkölcsi elismerésen és az Óriás Testvér sikerei felett érzett örömön kívül kedvezményre jogosító kuponokat kaphatnának a tagok a kínai büfék és a Józsefvárosi Piac megmaradt részének kínálatához.

Amennyiben ésszerű javaslatom elnyeri Főtitkár Úr tetszését, magamnak mindössze az elsőnek kibocsátott, CN-HU 00001 számú pártoló pártoló tagi igazolványt kérem cserébe.

Őszinte tisztelettel:

Egy magyar polgár

(név és cím a szerkesztőségben)