Pártunk és kormányunk számára van egy egyszerű, a magyar történelmi hagyományokhoz illeszkedő, gazdaságilag racionális javaslatom annak kifejezésére, hogy Magyarországon új, munka alapú világ köszöntött be. Hozzák vissza a szombati munkanapokat, ne csak a mostani, szünnapcserés esetekre, hanem állandó jelleggel. Nem is kellene minden szombatot munkanappá tenni, elég lenne visszatérni a hetvenes évek második feléig működő, "minden második szombat szabad" rendszerhez. Természetesen ezeken a szombatokon az iskolákban is lenne tanítás, hasonlóan a gyerekkoromban még működő megoldáshoz.
A változás hatalmas szimbolikus értékkel bírna, hiszen kifejezné azt, a jövőben mindenkinek többet kell dolgoznia. A meglévő munkaszerződéseket úgy lenne ajánlott átalakítani, hogy a munkaidő növekedése a béreket a ledolgozandó órák számánál kisebb mértékben emelje, magyarán az órabéreket csökkentse. Mivel a mostani 40 órával szemben 44 óra lenne a standard heti munkaidő, ami 10 % többletet jelent, 5 % béremelés mellett a dolgozó is többet keresne, a munkaadónak is jutna a hatékonysági többletből. Az intézkedés nyilván nem lenne népszerű a dolgozók körében, mondhatni kiakadnának tőle. Viszont a jelenlegi gazdasági woodoo ámokfutása helyett valóban stimulálná a gazdaságot, a külföldi befektetők felé demonstrálná, komolyan gondoljuk a kilábalást és nagyot lendítene Magyarország nemzetközi versenyképességén, tőkevonzó képességén. A nép pedig idővel megszokná, talán a kormány elzavarása után sem csinálná vissza az új garnitúra.
