Kedvenc szakszervezeteim újabb és újabb megnyilatkozásai tovább erősítik azt a meggyőződésemet, hogy az OPNI bezárása helyett inkább bővíteni kellett volna a férőhelyek számát az intézményben. Lenne kit bezárni oda.
A most közétett öt pont logikájában, vagyis a logika hiányában tökéletesen igazodik az eddigi megnyilvánulások színvonalához. Úgy sajnálkoznak a korábbi "vívmányok" elvesztésén, mintha eddig a filozófus királyok aranykorában éltünk volna Magyarországon. A szociális védőháló széttépése tényleg szörnyű dolog lenne, de elárulok egy titkot, barátaim: aki tudja, hogy nincs alatta háló, az igencsak vigyázni fog a lépéseire. Aki viszont meg van győződve arról, hogy háló védi, majd a leesésnél kiderül, hogy az már egy szanaszét szakadt és szétfeslett rongydarab, az kurvára kitöri a nyakát.
A legszebb dolog az egészben nem is az öt pont maga, hanem a szakszervezet honlapján a pontokhoz fűzött magyarázat, miszerint a kormány az "aktív munkavállalókkal, nyugdíjasokkal, de a még munkába lépés előtt álló ifjúsággal is a felső tízezer további gazdagodását kívánja biztosítani". Gondolom mindenki a felső tízezer tagja, aki az adócsökkentésből szemét módon profitálni mert. Az adócsökkentés pozitív hatása kb. bruttó 280 000 Ft havi fizetés fölött lép be, ami nem sokkal magasabb egy pályakezdő diplomás átlagos bérénél a budapesti versenyszférában. További vicces dolog, hogy az adócsökkentést, ha nem is ilyen mértékben, de az előző kormányzat is törvénybe foglalta, azzal érdekes módon nem volt baja a szakszervezeteknek.
