Karácsony előtt került a kezembe a Magyar Narancs egyik száma, amelyben szerkesztőségi cikk hívott fel összefogásra a Fidesz kormány ellen. Hogy pontosan kinek kellene összefognia, az számomra így másfél hét elmúltával már nem egészen világos, de gondolom mindenkinek, akit felháborít és félelemmel tölt el a Fidesz eddig megtapasztalt hatalomgyakorlási módja, továbbá nincs jobb ötlete az elkövetkező három év tartalmas eltöltésére, bónuszként meg utálja Orbán Viktort. Az elég nyilvánvaló, hogy ebbe az MSZP beleértendő, meg gondolom az LMP is, de hogy a Jobbikkal adott esetben hajlandók lennének-e fideszellenes egységfrontot alkotni derék ballib kocsonya polgártársaink, az már jóval homályosabb területre vezet. Szavak szintjén gondolom nem, gyakorlatban meg igen.

Mivel én is sokat gondolkodom az elmúlt 8 hónap fejleményein, néhány szempont arról, szerintem milyen vonalakon érdemes liberális alternatívát keresni. Hozzáteszem, én ab ovo nem voltam és nem is vagyok ellenséges a jelenlegi kormányzattal szemben, annak ellenére, hogy nem az én szavazatommal szerezték meg a kétharmados többséget és nyilván sok minden történt, ami az én politikai ízlésemnek sem felel meg.

Szóval a szempontok:

1) A Fidesz kormány teljesen nyilvánvalóan ki fogja tölteni négy éves mandátumát, így politikai változásra 2014-ben lehet számítani, előbb nem. Minden komolyan vehető ellenzéki politika erre a dátumra kell, hogy fókuszáljon. Utcáról megdönteni ezt a kormányt nem fogják, mint ahogy az ennél jóval gyengébb előző kormányokat sem sikerült, pedig megpróbálták.

2) Mivel négy év alatt sok minden történik, a kormányzati intézkedések között már csak statisztikai alapon is lesznek olyanok, amelyeket egy tetszőleges politikai platformon lévő embernek elvi alapon támogatni illenék (beleértve, hogy az egyik ellenzéki érzületű embernek az egyik, a másiknak meg egy ezzel éppen ellentétes intézkedés fog tetszeni). A zsigerből mindent elutasítunk, ami "ezektől" jön tipikus fideszes hozzáállás lenne, amit ugye éppen meghaladni igyekszünk. 

3) A magyar társadalom, az elmúlt 20 év torzfejlődésének egyik legnagyobb problémája a politikai korrupció, ami ellen minden eszközzel küzdeni kell. Az a logika, hogy "amennyiben nem üldöznek mindenkit, akiről korrupció gyanítható, akkor inkább ne üldözzenek senkit", hülyeség. Ha az MSZP-hez vagy SZDSZ-hez köthető emberek ellen megalapozott a gyanú, hogy korrupció tevőleges részesei vagy tudatos figyelmen kívül hagyói voltak, akkor ez ellen éppen azoknak kellene a leginkább határozottan felszólalni, akiknek a politikai nézeteit és szervezeti hitelét ezek az emberek bemocskolták. Ha a rendőrség, ügyészség, bíróságok szelektíven kezdik levadászni az előző kormányok embereit, az egyfelől valóban az igazságszolgáltatás problémája, de ebből nem következik, hogy ezek az emberek egytől egyig ártatlanok lennének. Az MSZP-t én csak akkor tudnám bármilyen szinten komolyan venni, ha az őszinteség meggyőző látszatát keltve elítélné és kivetné magából a korábban általa pozícióba emelt, hatalmával visszaélő személyeket. Az, hogy a másik is lop, semmire sem mentség.

4) Az első és második pontból is következik, hogy számomra a hiteles, liberális ellenzéki politika csak tartalmi politika lehet. Egy személy vagy szervezet utálatára, csak kritikai elemekre nem lehet politikát építeni. Vagyis lehet, ez volt a Fidesz. De mi ugye jobbat szeretnénk. A tartalmi elemekről most bőven van időnk vitázni, bár ilyen turbulens körülmények között fennáll a veszély, hogy ami 2011-ben igaznak tűnik, az 2013-ra véglegesen elavultnak fog látszani. Egyes kérdésekben, pl. a magánnyugdíjpénztárak vagy a szólásszabadság védelme körül már kirajzolódni látszik egy liberális konszenzus (a magánnyugdíjpénztáraknál, ami engem illet, bizonyos fenntartásokkal). Ezekre lehet építeni, ezeket tovább lehet vinni, de mondjuk a nyugdíjrendszernél azt is hozzá kell tenni, hogy a mostani intézkedésekkel szemben mi lenne, mi lett volna a megoldás, hiszen abban, hogy a korábbi rendszer sem volt jó, szerintem egyetérthetünk. Ezen kívül a mostani változások a jövőre nézve vissza nem fordítható, vagy csak aránytalan költséggel visszafordítható meghatározottságokat fognak jelenteni, tehát amellett, hogy az intézkedések káros voltára rámutatunk, az intézkedések következményeként előálló új helyzetre is megoldási javaslatokat kell tenni.

5) A tartalmi politizálással rosszul kombinálható a népfrontos lelkesedés. Mindamellett, hogy bizonyos kérdésekben az én ízlésemnek megfelelő, jobboldali liberális szemlélet egy platformra kerülhet az ökopopulizmussal vagy akár a szakszervezeti lobbival, ha pozitív (értsd valamiért, és nem valami ellen fellépő) programot akarunk, az kizárja a fideszellenes egységfront létrehozását. Erre, úgy gondolom, szükség sincs, hiszen 2014-ben nyilvánvalóan nem együtt fognak az akkori ellenzéki szereplők indulni a választásokon, addig meg úgyis maradnak a jelenlegi parlamenti keretek, amin nem lehet változtatni.