Hír: december 4-én tüntettek a szakszervezetek az egykulcsos adórendszer bevezetése ellen, valamint a korengedményes/korkedvezményes nyugdíj lehetőségének fenntartása mellett.
Amennyiben kifogynának az ötletekből, úgy remek javaslatom van a következő cél zászlóra tűzésére: tegyük örökölhetővé a munkahelyeket!
Hogy ne kelljen annyit fáradni a szövegírással, a következő tüntetésre az alábbi szónoklatot javaslom, szíves felhasználásra:
Kedves Barátaim! Ismét összegyűltünk, mert nagy a vész. Nagy a vész, hogy a tőke ordas hordái kiforgassák a magyar dolgozót javaiból, amit apáink és nagyapáink szorgos munkával létrehoztak ebben az országban. Dédapáink már megtapasztalhatták, milyen az, amikor az ember Weiss Manfrédnak, Richter Gedeonnak dolgozott. Amikor a tulajdonos minden csavart megszámolt a gyárban, reggel a kapuban figyelte a késve érkezőket, mindenről tudott, mindenről tudni akart, ami a gyárban történt. Soha többet! Hova lenne így a "jaj, ez a BKV, soha nem számíthat rá az ember", a "csak még egy cigi, aztán megyünk dolgozni", a "kicsit kiugrom, mindjárt jövök" szép, emberi szava? A keresztrejtvény és a pasziánsz? Robotok vagyunk? Nem! Japánok vagyunk? Nem! Le a sok hülye buzgómócsinggal, főnök kedvencével, felkapaszkodott senkivel! Éket vernek közénk, bomlasztják egységünket. A végekről szomorú hírek érkeznek. Teljesítményértékelés reggel-délben-este. Kéjpíáj, meg mi a fasz. Már elnézést, hogy ilyen népiesen fogalmaztam, dehát egymás között vagyunk, majd kisípolják a tévében. Már a felvételnél képességvizsgálatot és pszichológiai tesztet végeztetnek a szerencsétlenekkel. Hát kiderül így, ki lesz a jó fej kolléga? Persze, hogy nem.
Egy megoldás van: tegyük örökölhetővé a munkahelyeket! Mindenki, aki 2010 december 31-én állásban van, visszavonhatatlan jogot szerez arra, hogy megnevezhesse mindenkori utódát. Így a munkahely végre ismét érték lesz, nem nyűg és a siralom völgye. Hát kinek nincs olyan gyermeke, veje, menye, unokája, aki szívesen beülne a papa székébe? Ki ne szeretett volna pár hónapra cserélni a másikkal? Vagy megkérni Jóskát a kocsmából, kicsit ugorjon be helyette, amíg ő pihenteti fáradt végtagjait? Csak akkor lesz itt szabadság a dolgozónak, ha nem a vezetők döntik el, ki kerüljön a céghez, hanem mi magunk. Ha pedig valaki végképp nem tud senkit maga helyett állítani, el is lehet ám adni ezt a jogot! Jöjjenek a kínaiak és szerecsenek, ha annyira akarnak. A magyar ember okos ember, úgy áll a munkához, hogy más is odaférjen.
