A poszt címe hibás. Természetesen jó nekünk az EU pénz. Ha jön.
Ami nem jó, és ami még szerintem nagyon sok problémát fog okozni az elkövetkező években, az a fogadókészség hiánya, pontosabban a pénzt biztosító és felhasználó felek elvárásai közti különbségek, amennyiben az EU pénzt nem azért adják, hogy jobban éljünk, hanem azért, hogy az országot közelebb vigyük egy olyan ideálhoz, amit nevezzünk most nyugat-európai értékrendnek és életvitelnek. Talán helyesebb volna germán értékrendnek és életvitelnek hívni, mert kétségtelen, hogy német, holland, angol, skandináv vonalon a régi EU tagállamok között is jóval nagyobb a lelkesedés ezen elvek iránt, mint a mediterrán tagállamokban. Franciák talán valahol a kettő között állnak.
Ezeket a fejlesztési forrásokat nekünk arra kellene használni, a pénzt adók szándékai szerint mindenképpen, de talán a saját érdekünkben is, hogy a környezetvédelem, a társadalmi infrastruktúra építése és fejlesztése, a korszerű oktatás, művelődés, tudásbeli és technológiai fejlődés, nemzetközi kommunikáció és kooperáció, tolerancia és esélyegyenlőség szempontjai pénzzel megtámogatva a korábbinál jóval nagyobb hangsúllyal legyenek jelen és alakítsák az ország életét, ezáltal közelítve a magyar valóságot a fentebb említett germán ideálhoz.
Na most ezzel nyilván csak annyi a baj, hogy ezeknek a szép elveknek viszonylag kevés őszinte híve él ebben az országban, és a mindennapi megélhetési gondok miatt ők is inkább mással vannak elfoglalva, semmint hogy ezeknek az elveknek a gyakorlatba ültetésén dolgozzanak, vagy legalább azt követeljék. Az új kultúrház, a koncertterem, a szennyvíztisztító építése, a tolerancia oktatása max addig érdekli a többséget, amíg azt látják vagy hiszik, ebből - magából a folyamatból, és nem a cél eléréséből - nekik közvetlen, anyagi hasznuk származik. Lesz megbízás, munkahely, építhetnek, oktathatnak, megnyitóról tudósíthatnak. Nagyon kíváncsi leszek arra, milyen állapotban lesznek 10 év múlva a most EU pénzből felépített intézmények, milyen sorsa jutnak az EU támogatással elindított, nemes célokat szolgáló programok?
A választ mondjuk sejtem, mint ahogy szerintem mindenki: az építmények sorsa többnyire az elhanyagolás, kihasználatlanság, a csöndes pusztulás lesz, a fenntartók a rezsit sem lesznek képesek vagy hajlandók fizetni. A programok többsége abban a pillanatban leáll, ahogy az EU források elapadnak, vagy az önrész követelménye nő.
A szomorú mondjuk az, hogy 20-30 év múlva ennek a germán projektnek akár jóval több őszinte híve is lehet a lakosság körében, mint ma, akik nyilván nem fogják megköszönni a mai döntéshozóknak, hogy "megszerzési", lenyúlási kérdéssé tették, vagy csak szimplán eltékozolták, értelmetlenül használták a mostani felzárkózási támogatásokat.
