Mai hír Indexen:
"Raffai Kornél, a Kisosz munkatársa szerint az elmúlt egy-másfél hónapban több mint 20 ezer új vállalkozó jelent meg a térségben (Dunántúl). Többségük korábban alkalmazottként dolgozott, s miután elhelyezkedésre nincs esélye, vállalkozásba fogott. Nem véletlen, hogy egyre több helyen nyílik büfé, új vegyeskereskedés, ruházati üzlet, de láthatóan növekszik a kisgépjavítók, kulcsmásolók és ingatlanközvetítők száma is. Ezzel párhuzamosan - még a kistelepüléseken is - ugrásszerűen nőtt a kereslet az üzletnek és műhelynek használható helyiségek iránt."
Három megjegyzés:
i) Ezek az emberek, akiket a feldolgozóipari multik leépítettek, eddig a (kényszerből) rendesen adózó körben voltak, most viszont a fenti jelenség számottevő migrációt tükröz a szürke- és feketegazdaság irányába. Ha a multiktól kirúgnak 50-100 000, vagy még több embert, az önmagában lehet, hogy nem fog a regisztrált munkanélküliek számában drámai változást eredményezni (főleg, ha egy idő után ezekkel a kényszermegoldásokkal ki is kerülnek a hivatalos munkanélküliek közül, és csatlakoznak az "underemployed" táborhoz, akik pl. egy minimális forgalmú garázsboltban lógatják a lábukat egész nap), de az SZJA és TB járulék bevételeknek egész tetemes hányadát elviheti. Még ha be is jön a vállalkozás (ami az esetek túlnyomó többségében valószínűtlen), akkor sem fognak már ők többé annyi adót fizetni, mint előtte.
ii) Ezek tipikusan lúzer vállalkozások lesznek, szakértelmet, speciális tudást nem igénylő területeken, többségében vélhetően sikeres vállalkozói tapasztalat nélküli emberek irányításával. Ráadásul nehéz elképzelni, hogy a kiskereskedelem és vendéglátás jelen helyzetében olyan piaci réseket töltenének be, ahol számottevő forgalmat lehet majd produkálni. Ha reálisan nézik a helyzetet, és csak a munkanélküliség idejére akarják elszórakoztatni magukat, majd az első adandó alkalommal visszamennek alkalmazottnak, akkor lehet még okés is a dolog. De félő, hogy sokak számára csapdává válik ez a vállalkozói lét. Kis bolton is lehet árukészlettel, bérleti díjjal rövid idő alatt relatíve sokat bukni, majd ha nem akarnak szembe nézni a helyzettel, hanem futnak a pénzük után, az embereket, családokat tehet tönkre. Annak örültem volna, ha a híradások arról szólnak, mint Németországban, hogy a munkanélkülivé lett emberek tanulnak, igyekeznek jobb tudással, készségekkel visszatérni a munkaerő piacra. Vagy egyszerűen csak a személyes fejlődésüket tartják fontosnak. Vagy lefogynak, leszoknak a dohányzásról, aktív életet kezdenek élni, több időt töltenek a családjukkal - bármi inkább, mint a garázsbolt.
iii) Sajnos a magyar gazdaság rossz szerkezetét a válság a jelek szerint még rosszabb irányba viheti. A kilencvenes évek első felének álmegoldásaihoz látszunk visszatérni, ami a borítékolható sikertelenség mellett azért is rossz, mert a kényszervállalkozás megtörhet, tönkretehet embereket, éppen azt az egyébként is fogyatkozó munkavállalói tábort csökkenti, akik hajlandók és tudnak még a magánszférában alkalmazottként dolgozni. Ha a helyzet normalizálódik, a multik többsége vissza fogja akarni venni az embereket, de nem biztos, hogy lesz kit, ha a korábbi dolgozók eladósodott kényszervállalkozóként, vagy esetleg már rokkantnyugdíjba menekülve tengetik életüket.
