Mostanában többször az a kellemetlen érzésem támadt, hogy szimpatizálni voltam kénytelen pojáca miniszterelnökünkkel. Nem annyira azért, amit mondott vagy tett, hanem a közéleti mezőny többi részének beszűkült gyökérsége miatt. Most éppen a volt pénzügyminiszter, MSZP-prominens (és mint egy reklámban láttam, szakácskönyvszerző) Békesi László hülyézte le Gyurcsányt a bejelentett intézkedések miatt. Túl azon, hogy ezt a nézetét az elmúlt közel öt év során talán korábban, többször és a megfelelő emberek előtt (MSZP vezetősége) is hangoztathatta volna, tartalmilag nagyon sivár kritika az övé. Azt jogosan veti Gyurcsány szemére, hogy a helyzet súlyossága miatt nem a 2014-től meghozandó intézkedésekről kellene fantáziálni (érdekes, hogy rövid időn belül ő a második, hajdan meghatározó mszpés ember, aki az államcsőd lehetőségéről beszél).
De a megoldásként javasolt "exportberuházás vezérelt, egyensúlyőrző, megtakarításösztönző politika" és a "kőkemény fiskális, növekedést támogató monetáris, valamint szigorú jövedelempolitika" rövid távú cselekvési programmá lefordítva vajon mit jelent?
Az exportvezérelt növekedés lehetőségének reális megítéléséhez elég megnézni a legfrissebb külkereskedelmi és ipari termelési adatokat. Egyáltalán hogyan lehetne államilag ösztönözni az exportorientált termelést és beruházást, ha az ilyen cégek többsége nemzetközi termelési hálózatok része, ahová vagy érkezik megrendelés, vagy nem? Az Audi autót ugyan nem gyárt, de akkor is gyártson motorokat a győri üzemében?
Az egyensúlyőrző politika kemény adóelvonást kell jelentsen (a kiadások visszafogása mellett), ez hogy viszonyul a megtakarítások ösztönzéséhez? Kevesebb jövedelemből takarítsanak meg többet az emberek? Ugyanez vonatkozik a szigorú jövedelempolitikára. A növekedést támogató monetáris politika vélhetően alacsony kamatokat és gyenge forintot jelentene. Az alacsony kamatszint hol ösztönzi a megtakarítást? A forint így is elég gyenge, ha lesz pozitív hatása, annak további lépések nélkül is meg kell mutatkoznia.
Rossz papagáj a nyolcvanas-kilencvenes évek technokrata szemléletével. Amivel nem az a baj, hogy technokrata, hanem az, hogy ezt a lemezt már sokszor hallottuk, az elmúlt 20 évben ez volt a "józan" politika, de ez se működött igazán, plusz szinte szükségszerűen maga után vonta az Orbán, Megyesi és Gyurcsány által szervezett kollektív orgia időszakait. De ahogy a berúgást sem élveztük igazán, a kijózanítástól sem lett sokkal tisztább a fejünk.
