Ismert érv a vallással kacérkodó emberek szájából, hogy racionális alapon hívő kell legyél. Ha tévedtél, és nincs isten, túlvilág stb, nem veszítesz semmit. Ha mégis van, és te nem hittél, vagy nem tettél úgy, mint ha hinnél, jól megszívod. Most lépjünk túl azon, hogy a szívekbe látó istent mennyire lehet ilyen olcsó trükkel átverni, vagy azon a problémán, hogy "ok, hívő leszek, de konkrétan melyikben higgyek az n+1 verzió közül?", és nézzük meg, mi ennek a tanulsága a politikai verseny számára.

Közkeletű vélekedés, hogy minden politikus cinikus, hazug csaló, aki csak a saját és haverjai érdekét nézi. Ha ez így van, akkor a még ismeretlen és ki nem próbált politikusok közötti versenyt nem a valószínű kimenetel (tényleg cinikus, hazug csalók) következményeivel, ami minden esetben ugyanaz, hanem annak a roppant valószínűtlen esetnek a hatásaival kell megítélni, hogy mégis igazat mondanak. Ha a kifizetési mátrix roppant alacsony valószínűséggel egy hatalmas pozitív értéket tartalmaz, akkor mégis lehet valami okod arra, hogy ezt a politikust támogasd.

Ilyen alapon viszont nem érdemes szarral gurigázni, és tényleg be kell ígérni a MINDENT. A legegyszerűbb megoldás, ha kiáll a reménybeli politikus, és közli a választókkal, hogy ő Jézus Krisztus újbóli inkarnációja. Bármilyen csodára képes, de a kampány alatt nem fog csodákat tenni, mert azt akarja, hogy higgyenek benne, nem azt, hogy a csodákat kövessék. De, ha egyszer megválasztják, örök életet ad az embereknek, megszabadítja őket a betegségektől, lakhatóvá varázsolja az idegen égitesteket stb stb stb. Mindenkinek kurva jó lesz, kivéve a rohadt szemét Zolit, mert ő meg majd jól megszívja. Kell ennél jobb program? 

Ha kiderül, ami, hát, elég valószínű, hogy ő is csak egy cinikus, hazug csaló, akkor ugyanott vagyunk, ahol bárki mással lettünk volna. De, habár nullához közelítő valószínűséggel, megkapjuk ígéretként a végtelen jólétet, akkor a végén sokkal jobb szám van, mint ha valaki csak egy új metróvonalat tud ígérni, oszt azt se csinálja meg.