Az, hogy gáz van, nem kétséges. Szerintem annyira gáz van, hogy eljött az a történelmi pillanat, amikor együttműködni, összefogni, saját személyes érdekeinket az ország megmentésének alárendelni lelkiismereti parancs. Természetesen az országot fenyegető veszély miatti szükséghelyzet nem ment fel senkit a helyzet kialakulásáért viselt felelősség alól. De ha tűz van, oltunk, nem arról vitatkozunk, ki dobta el a csikket.

Az, hogy ebből mi következik a kormányzati oldal szereplői számára, elég világos. Sajnos még mindig nem látszik, hogy teljesen értenék a helyzetet, hárítás helyett a megoldáson dolgoznának. Viszont a szükséghelyzet a parlamenti ellenzéket sem hagyhatja hidegen, nem tehetnek úgy, mintha Orbán távozásáért cserébe semmilyen katasztrófa elviselése sem lenne túl nagy áldozat. Bármennyire is nagy lehet a kísértés, hogy Fidesz-valutával fizessenek az elmúlt évekért, minden objektív nehézséget a kormány hibájaként interpretáljanak, minden korrekciós lépést szükségtelen megszorításnak bélyegezzenek, most nem ennek van itt az ideje. Még az igazi háborúban is időt szoktak adni arra, hogy elvigyék a sebesülteket, eltemessék a halottakat.

Jelen pillanatban a legnagyobb parlamenti frakció a Jobbiké, és a szélsőjobb a parlamenten kívül is az egyik meghatározó kulturális és politikai irányzat az országban. Az ilyen mozgalmak hívei többnyire a magyarság védelméről, Magyarország naggyá tételéről, a magyar emberek érdekeiről szoktak áradozni, akkor is, ha saját tevékenységük konkrétan a legkevésbé sem segíti az áhított célok megvalósítását. Nyugaton vérmérséklettől és politikai beállítottságtól függően unalommal, gúnnyal, viszolygással, baljós előérzetekkel vagy leplezetlen utálattal fordulnak a nosztalgikus szélsőjobb kelet-európai képviselői felé, akikhez hasonlót a Lajtán túl bizony keveset találni. A mérsékelt jobboldal számára nálunk mindig készen állt a csapda, hogy a szélsőjobbal való együttműködés gyanúja vezessen a politikai ítélőszékhez. 

Ilyen körülmények között a hazai szélsőjobb valószínűleg azzal tudja a legtöbbet tenni az országért, ha lehetőséget ad a kormánynak a látványos elhatárolódásra. Ha van egy kép, ami az Orbánnal szembeni bizalmatlanságot, a példát statuálás vágyát nyugati szövetségeseink körében hatékonyan oldhatja, az egy valódi diktatúra veszélyének rémképe a langyos diktatúrácska helyett. A parlamenti ellenzék baloldali fele sem hiszem, hogy szívesen ülne be a Jobbik csónakjába az Orbánbuktatás reményében. Amennyiben szélsőjobbos honfitársaink a haza valódi érdekeit a szívükön viselik, akkor ideje lenne kevéssé tisztelt kormányunkat a nemzetközi nyilvánosság előtt kriptoliberális csőcseléknek, a nemzetközi szervezetek ügynökeinek, a kizsákmányoló kapitalizmus szekértolóinak bélyegezniük. Ha OV korábbi ígéretéhez híven legalább verbálisan ki tudja azt a két pofont osztani és haza tudja küldeni a hőzöngő legényeket, azzal olyan szolgálatot tesznek az országnak, amit más módon sajnos aligha nézek ki belőlük.