A.C Grayling professzor összeállított egy szekuláris Bibliát az elmúlt korok és saját bölcsességéből, amely Isten említése nélkül próbál iránymutatást adni korunk emberének a megfelelő élethez. Van hozzá egy tízparancsolat is, amely így szól:

1) Love well (szeress megfelelően)

2) Seek the good in all things (a jót keresd mindenben)

3) Harm no others (ne árts másoknak)

4) Think for yourself (önállóan gondolkodj)

5) Take responsibility (vállald a felelősséget)

6) Respect nature (tiszteld a természetet)

7) Do your utmost (tegyél meg mindent, ami tőled telik)

8) Be informed (légy tájékozott)

9) Be kind (legyél kedves)

10) Be courageous: at least, sincerely try (légy bátor: de legalább komolyan próbálkozz)

A probléma természetesen az elmélet és a gyakorlat különbözőségében rejlik, hasonlóan az eredeti tízparancsolathoz, vagy még inkább. Végül is a bálványimádás tilalma, Isten tisztelete és az alapvető emberi törvények betartása viszonylag tiszta dolog a szekuláris tízparancsolat első pontjához képest.

Mi a megfelelő szeretet? Erről nyilván könyvtárakat lehet írni és az ember saját életében is többször átértékelődhet a szeretet fogalma. A további pontok egy pozitív gondolkodásra tanító önfejlesztő könyv, egy jószándékú anyai/atyai beszélgetés és egy nyugati post-hippi manifesztum keresztezéséből származhattak. Ami nem baj, és nem jelenti azt, hogy ne lenne mindenben igaza. De praktikusan nézve a dolgot, embernek lenni nehezen elképzelhető feladat anélkül, hogy néha gyávák, bunkók, lusták és hárítók legyünk. Bár ha azt nézzük, a keresztény konkurencia valahol arról akar meggyőzni minket, hogy a szirtiborz evés bibliai tilalma közvetlen morális relevanciával bír a XXI. századi életben, akkor Grayling professzornak még könnyű dolga van.