A HVG múlt heti számában Fahidi Gergely "az emberi jogok, a társadalmi igazságosság iránt érzékeny emberek" nevében felvázol egy rémálmot a magyar jövőről, ahol a borsodi, szabolcsi, ormánsági falvakban, külvárosokban "alig láthatunk majd 18 és 50 év közötti férfiakat", mert mind börtönben lesznek az új kormány büntetőpolitikájának köszönhetően.
Túllépve azon, hogy ez szerintem egy rasszista álláspont, ami némi túlzással a Jobbik és a kurucinfó szintjén azt látszik feltételezni, hogy a) zömmel a cigányok bűnöznek, b) majdnem minden cigány bűnöző, ez az írás szinte megható módon hozta azokat a kliséket, amelyekkel sajnos a "liberális" szót hajlamos azonosítani a magyar közvélemény. Számomra nem derült ki, hogy FG szerint a bevezetett intézkedések elérik-e majd a céljukat, vagyis a közbiztonság érzésének a javítását (ami persze nem teljesen azonos a közbiztonság javításával), vagy sem, pedig szerintem sok múlik ezen. Az intézkedések, amelyeket "meggondolatlan szigorításnak" tart, szerinte látszateredményekhez és a börtönépítészet fellendüléséhez vezetnek majd.
Látszateredmény alatt éppen azt is értheti, hogy a tyúklopások és utcai erőszakosság által fenyegetett többségi lakosság biztonságérzete javul, amit én nem tartok annyira látszólagos eredménynek, és ami sokkal fontosabb, a szavazók sem fogják annak tartani, így vélhetően hálásak lesznek a következő alkalommal az urnáknál. A csúcs az volt, amikor FG a várható katasztrófát "az utóbbi nyolc év többé-kevésbé következetesen képviselt liberális(abb) büntetőpolitikájával" állítja szembe, ami ezek szerint valódi eredményeket ért el, beleértve gondolom a cigányság felzárkóztatását, a széles körű esélyteremtést, az elesettek oktatáson és munkahelyteremtésen keresztül történt felemelését. Amennyiben ez így van, úgy FG fölöslegesen aggódik, hiszen nyolc eredményes év után a szigorú intézkedések a jogkövető magatartás normává válása miatt csak nagyon kevés deviáns embert fognak elérni.
Valójában persze elég nyilvánvaló, hogy az eddigi megközelítés, ha nem is mondott csődöt, de nem felel meg a társadalmi elvárásoknak. Ha máshol nem, úgy jól látszik ez a választási eredményekben, a Jobbik 30 %-os szavazatarányában éppen a szóban forgó területeken. Az FG-féle liberális álláspont belső gyengesége mindig is a szelektivitása volt, amennyiben a kívülállók számára nem elfogadható különbségeket tett bűntett és bűntett, elkövető és elkövető között. A családon belüli erőszak rossz, ellenben az erőszakosságba torkoló deviáns viselkedés relatíve mentegethető. A szociális segély alanyi jog, amit védeni kell, a magántulajdon védelme viszont megint csak relativizálható.
Félreértés ne essék, én értem a különbséget a nyomorból táplálkozó kisstílű bűnözés és a maffia között. Azt sem mondom, hogy a mostani intézkedések feltétlenül csak jó eredményekre fognak vezetni. Úgy gondolom, egyrészt itt is igaz a nem eszik olyan forrón a kását elve. Nézzük meg, mit fog tenni az igazságszolgáltatás a tyúktolvajokkal? Hogyan fogják a három csapás elvét alkalmazni a bírói gyakorlatban? Addig fasizmust vizionálni fölösleges, amíg a szigorítás inkább csak szimbolikus síkon értelmezhető. Amennyiben az intézkedések üzenete anélkül átmegy, hogy több száz ember börtönbe kerülne terménylopásért, akkor azt hiszem, itt egy fontos lépés történt, amelynek a hasznát hosszabb távon éppen a borsodi falvak cigány és nem cigány lakói fogják élvezni. A maszatoló, mindenbe kicsit beleszóló, de béna és kicselezhető állam helyett a hétköznapok szintjén egyértelművé kellene váljon, hogy van egy vörös vonal, aminek a létezéséről minden állampolgárnak tudomása kell legyen. A vörös vonalon innen szabadon és méltósággal lehet élni. Ebben a tartományban az állam jelenléte pozitív és támogató. A vörös vonalon átlépőkkel szemben kiszámítható és arányos, de elrettentő és - ami a legfontosabb - nagy valószínűséggel bekövetkező - szankciót kell foganatosítani. A magántulajdon védelme és a biztonságérzethez való jog szerintem nem tárgyalási alap.
