Édesanyám mesélte: hajdanában, valamikor az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején a Kaposvári Sütőipari Vállalatnál dolgozott egy gyengeelméjű kolléga, aki a gyárudvart söprögette. Semmi gond nem volt vele, egyet kivéve: fizetésnapon az ő csekély járandóságát a lehető legkisebb címletekben, fillérekben kellett kifizetni, mert csak ezt tekintette értéknek. Ha a zsák fillér helyett egy-két papírpénzzel próbálták kiszúrni a szemét, akkor bizony őrjöngeni kezdett, így a munkaügy legnagyobb bosszúságára, a szocialista munkabéke védelme érdekében minden hónapban átváltották és zsákban fizették ki a jussát.
Mint oly sokszor, a bolond hóbortja mögött itt is mély bölcsesség rejlett, főleg ha a két háború utáni inflációs időszakra gondolunk, amikor a csillagászati címletű bankjegyekkel nyugodtan be lehetett fűteni. A bolond alumínium kincséből repülőgépek, panelházba szerelt tűzveszélyes alumínium vezetékek és igénytelen menzakanalak készültek azokban a boldog időkben.
