A Figyelő e heti számában 13 közgazdász véleményét szintetizálva próbáltak választ kapni arra, mit kellene a választások után Magyarországon tenni a szebb jövő érdekében?
A pontokba szedett megállapítások némelyike vitathatatlan evidencia, pl. hogy az IMF-fel újra kell tárgyalni a korábbi szerződést az új helyzetnek megfelelően, vagy hogy az adórendszer egyszerűsítése célravezető volna. Ugyanakkor számos olyan pont is előjött, ami tipikusnak mondható, de szerintem téves vagy életidegen felfogást mutat:
i) Kisvállalkozások helyzete és támogatása: adózás, hitelnyújtás, vállalkozói környezet
A kkv szektor abszolút slágertéma, mert különböző típusú csodavárások kötődnek hozzá. Az állam és a társadalom többi része azt várná tőlük, fizessék már be végre az adókat és járulékokat, jelentsék be a teljes bérnek megfelelően az alkalmazottaikat, ne menjenek csalárd módon, köz- és magántartozással terhelten csődbe, ne korrumpálják a hivatalnokokat, és úgy általában prosperáljanak, minél több embert alkalmazzanak, alakuljon ki a magyar gazdaságnak a sokat hiányolt hazai tulajdonú, erős pillére. A bűnözők és félbűnözők, a "másként vállalkozók" pedig takarodjanak a picsába.
A vállalkozók szerény meglátásom szerint az adóelkerülés legalizálását várják, tehát hogy eztán se kelljen több adót fizetniük, mint eddig, de ezt már legálisan, APEH fenyegetéstől mentesen tehessék. A vállalkozók alkalmazottai a jelenlegi nettó jövedelmüket szeretnék úgy megőrizni, hogy a zsebbe fizetésből és a vállalkozások bizonytalan helyzetéből adódó kiszolgáltatottságuk megszűnjön. Bejön még a hitelnyújtás, még ideálisabban az ingyenpénz igénye is vállalkozói oldalról.
A fenti célok között nyilván ellentmondás van, azok együttes teljesítése lehetetlen. A Figyelőben és hasonló fórumokon a vállalkozások igényei szoktak nagyobb hangsúlyt kapni, de én úgy vélem, itt az államnak keménynek kell lennie, akkor is, ha ez a jelenlegi vállalkozások és vállalkozói kultúra jó részének a felszámolásához vezet. Jelentős és káros a "kiszorítási hatás", mármint hogy a féllegálisan működő vállalkozások az üzleti lehetőségeket, alkalmazottakat, vállalkozói tehetséget is elvonják a legálisan működőktől. Az adókerülés előnye pedig tudatos növekedési korlátot jelent és társadalmilag káros viselkedési mintákat tart fenn, ami az egész gazdaság fejlődését negatívan befolyásolja.
Nehéz megítélni, milyen hatással járna, ha mondjuk a most működő kisvállalkozások 50 %-a egy éven belül csődbe menne, de úgy vélem, az egyéni tragédiák lehetősége mellett középtávon jól járnánk vele. A foglalkoztatás kínálati oldaláról hiányoznak a jelenleg a szürke zónában tevékenykedő vállalkozók és az ő alkalmazottaik, akik többnyire pont azokat a dolgozni tudó és akaró, nem diplomás embereket jelentik, akikre a munkaerő piacon szükség lenne. A legálisan működő cégek pedig komoly üzleti lehetőségeket nyernének a kicsik által hagyott résekben. Ezek a cégek éppen ebből a szektorból nőhetnének ki, ahol most a rátermett szereplők is értelmetlennek látják a növekedést, mert ezzel a féllegalitás előnyét elvesztenék.
2) Stratégiai szektorok
Na most ez egy nagyon vicces dolog. Mindenkinek van néhány jó ötlete, melyek lennének a magyar gazdaság stratégiai szegmensei, ugyanakkor ezek többnyire a múltból próbálják a jövőt olyan alapon levezetni, ami nem szokott működni. Kb. ugyanaz az eset, mint amikor egy csúcson lévő befektetési szegmensbe próbálnak friss pénzt a múltbeli hozamok bemutatásával csábítani. A jövő sikertörténetei vélhetően nem az n+1-edik múltbeli pozitív példa szolgai másolásából lesznek. A magyar gazdaságnak vannak régi múltra visszatekintően erős szegmensei, pl. a vegyipar és gépipar egyes ágazatai, akik köszönik szépen, jól elvannak a piacon, nem kell őket "kitalálni" és "felépíteni". Az ingyen pénz lehetősége mindig létrehozza az ennek kihasználására szakosodott szereplőket, de talán okulni kéne az innováció támogatás 20 éves kudarctörténetéből, és a "level playing field" megteremtésén kívül hagyni a gazdaságot, hogy fejlődjön úgy, ahogy erre magától képes. Az állam szálljon le erről a témáról, nem fog tudni önjáró stratégiai szektorokat teremteni, mert fogalmi ellentmondás van az "állami pénzből létrehozott" és a "piaci körülmények között életképes" kifejezések között.
3) Foglalkoztatás
Itt az általános megállapításokon kívül (javuljon a foglalkoztatási arány) mintha arról lenne szó, az egy szem Kovács Pistikét próbáljuk klónozni és belőle egy füst alatt IT vállalkozót, multinál dolgozó diplomás szakembert és böcsületes fizikai munkást nevelni. Legalábbis a vélemények szintéziséből az derül ki, egyszerre volna szükség mindegyikre. Ami szükség oldalról igaz is, csak szimplán lehetetlen.
Aktív korú ember kevés van, használható pedig még kevesebb az országban. Oka van annak, hogy ki és miért került abba a foglalkoztatási helyzetbe, amelyben van, és ez nem fog egyik pillanatról a másikra megváltozni. Kínálati tartalék a fentebb említett kisvállalkozásokon kívül gyakorlatilag nincs vagy minimális. A nyugdíjba vonulási kor önkéntes vagy kényszerű kitolásával a további romlást lehet lassítani, de abban nem nagyon hiszek, hogy x év nyugdíj után sokan visszajönnének dolgozni, bár talán nem is teljesen reménytelen a helyzet. Ha van egy dolog, amit az Egyesült Államoktól irigylek, az a dolgozó idősek magas aránya. Cigányság nagyobb arányú bevonásáról 20 évnél rövidebb időtávon beszélni szerintem illúzió, ennek ellenére az egyik legfontosabb dolog az lenne, hogy itt elinduljunk legalább egy nagyon hosszú úton, aminek egyszer meglesz a pozitív hozadéka ilyen szempontból is. De nem holnap vagy holnapután. Még egy lehetőséget látnék: a belső migráció fokozott ösztönzését, de ez mintha tabutéma lenne, mert senki sem akar a falvak elnéptelenítőjének és a budapesti gettó fejlesztőjének szerepében tetszelegni. Pedig ahol 20 éve nincs munkalehetőség, ott eztán se lesz, vagy max a szürkegazdaságban, annak minden bajával egyetemben. Inkább éljen 3 millió ember Budapesten.
(folyt. köv., ha lesz időm és kedvem)
