Egyik kedvenc témám, a globális felmelegedés az időjárás télire fordulásával ismét forró topic lett, még Magyarországon is (ami nem kis szó). A koppenhágai klímacsúcs, az East Anglia University e-mailek, és most éppen a fantasztikus kerékpárellenes autós tüntetők a belvárosban elegendő muníciót biztosítanak a pro és kontra állásfoglalásra az unatkozó félműveltek táborának (köztük nekem is).

Ha valahova, akkor a mérsékelt szkeptikusok közé sorolnám magam. Szerintem a globális felmelegedés probléma halmaza három alegységből, illetve kérdéskörből áll:

a) A jelenség létezik?

b) Valóban az ember által kibocsátott üvegházhatású gázok felelnek ezért?

c) Emberi beavatkozással a folyamat iránya vagy sebessége befolyásolható-e, és ha igen, úgy mit kéne tennünk? Lehet, és főleg érdemes-e klímamenedzseléssel próbálkozni?

Ezekre a kérdésekre politikai állásfoglalás jelleggel lehet három igennel, vagy a nemek különböző kombinációjával felelni. Ezt fogom én is tenni a továbbiakban.

a) Elfogadom, hogy a jelenség létezik. Egyrészt vagyok annyira jóhiszemű (a kiszivárgott e-mailek egyes kétes részletei ellenére) a klímakutatókkal szemben, hogy ne akarjam hamisnak nyilvánítani az összes támogató adatot, másrészt a saját megfigyeléseim is arra mutatnak, hogy az elmúlt 10-15 évben legalábbis "funny" időjárásnak vagyunk tanúi, és talán igen, a melegedést is érzi az ember a bőrén. Ugyanakkor mind a két irányban óvatos lennék a rövid időszakra vonatkozó, személyes megfigyelésekből általánosítani, bár kétségkívül nagy a csábítás (Economist karikatúra évekkel ezelőttről: Klímakonferencia. Előtérben egy előadó pénzt nyújt át a gondoknak: "Ha majd a globális felmelegedésről szóló előadásom következik, csavarja fel a fűtést a teremben!"). Szóval, bár van némi irónia abban, ha a globális felmelegedés ellen tüntetők odafagynak a járdához, mint most Koppenhágában, nem gondolom, hogy azért, mert most esetleg fagyos idő lesz a hétvégén, a globális felmelegedés hülyeség lenne.

b) A második ponttal kapcsolatban már erősen szkeptikus vagyok. Részben itt vannak autokorrelációs jelenségek, pl. a tengerek felmelegedése (és ennek eredményeként az oldott szén-dioxid felszabadulása) kapcsán, szóval az ok-okozati összefüggések legalábbis összetettek. Másrészt klasszikus romantikusként leborulok a természet hatalmassága előtt, és valahogy nehezemre esik elhinni, hogy a mélyen tisztelt Homo sapiens sapiens a bolygó felszínének átmeneti karcolgatásán túl Földanyára sokkal mélyebb hatást tudna gyakorolni. DE: ez az a terület, ahol meggyőzhető vagyok, illetve mind a két irányban érvényesek a kétségeim. Lehet, hogy mégis arról van szó, globálisan kibaszunk magunkkal és utódainkkal.

c) A harmadik résszel kapcsolatban nem szimplán szkeptikus vagyok, de úgy vélem, a szkeptikusok oldalán a nagyobb igazság. A légköri szén-dioxid szint különböző szabályozó folyamatok hatása alatt áll. Úgy tanultuk, a (szárazföldi) fotoszintézis szempontjából a legfontosabb limitáló tényező a légkör szén-dioxid koncentrációja, tehát minél több a CO2, annál jobb a növényeknek. Akik ezt a szén-dioxidot szépen lekötik és beépítik a testükbe. Ennyiben a helyzet részben önmagát gyógyítja, ami az Élő Bolygó mélységes bölcsességének egyik legszebb példája. Erre persze lehet azt mondani, hogy ez igaz volt régen, de most a csúnya emberiség már így meg úgy, viszont ez az egész számomra az emberi egománia egyik kifejeződése: most komolyan azt hisszük, a bolygó orvosai leszünk? Az emberi betegségeket vajon hány százalékban gyógyítják az orvosok, és mekkora arányban a szervezet maga? És azért embert régebb óta gyógyítunk, mint bolygót....

Másik problémám, az éghajlat menedzselési lehetőségeinek i) szükségessége, ii) kivitelezhetősége mellett a javasolt policy dolgokhoz kapcsolódik. Ezekről röviden:

i) Energiahatékonyság javítása, takarékosság: 

Igen. Ezen az úton menjünk tovább ezerrel, hiszen ezek akkor is értelmes dolgok, ha a globális felmelegedés témája 10 év múlva lekerül a napirendről (amire én komoly esélyt látok). Akár a fosszilis energiahordozók lehetséges hiányát, akár általános hatékonysági szempontokat nézünk, takarékossággal csak jól járhatunk.

ii) Megújuló energia:

Igen, de. Itt nagyon sok kóklerség, parazitizmus, támogatás-függőség van jelen. Napenergia, szélenergia igen, de bio-üzemanyagok? Szerencsére gyorsan jött és gyorsan ment a gondolat, hogy baromi intenzív gazdálkodásban, állami támogatással kitömve kéne benzint termeszteni a mezőkön. Beruházások mérsékelt támogatása igen, de kötelező átvétel többszörös áron az így termelt áramra? Ne. Főleg a gázzal működő fűtőerőművek áramára ne. Nem lehet fenntartható az a rendszer, ami először x tevékenységgel adóforintokat termeltet, majd y tevékenységet támogat, ami ezeket az adóforintokat feléli, úgymond x tevékenység káros hatásainak mérséklésére. X tevékenységre kell hatni, pl. az ilyen jellegű externáliák költségeinek beépítésével a termék árába (Igen, nem a csúnya kapitalisták profitjából kell levonni! A termék lesz drágább, kedves felebarátaim!), és nem kétszer dolgozó "szuperciklusokat" létrehozni az adók felélésére.

iii) Mérnöki projektek a CO2 lekötésére:

Nagyon-nagyon óvatosan, de inkább ne, mint igen. Ötletekből nincs hiány, a tengerek trágyázásától a különböző bonyolult és drága szén-dioxid csapdákig. Jó és valószínű esetben ezek csak esztelen pénzköltések lesznek, megint csak x (szennyező) folyamat adójából, amit ráadásul intenzívebb működésre fogunk kényszeríteni, mert a pénz az kell, kell, kell. Rosszabb esetben qrva nagy kalamajkát fogunk produkálni, pl. a tengeri ökoszisztémákkal való babrálás útján. Legyünk annyira alázatosak, hogy ismerjük fel emberi korlátainkat, és ne akarjunk minden áron belenyúlni olyan dolgokba, amihez nem értünk.

iv) Fejlődő országok támogatása

Igen, de ne ezért. Erről majd másik posztban, bővebben.

v) Adócsökkentés

Igen. Talán meglepő, de igen. Vagy inkább adók átrendezése, általános csökkentési tendencia mellett. Erről is írni fogok bővebben.