A magyar adórendszerről rengeteget beszélünk, kb. mindenki egyetért vele, hogy rossz, és az ország fejlődésének az egyik legnagyobb kerékkötője. Alapvetően négy gond van vele:
1) Az elvonás mértéke túl magas
2) Szerkezete, az egyes adónemek terhelési aránya rossz
3) Súlyosan igazságtalan, amennyiben kevesen fizetnek sok adót, sokan meg semmit, vagy keveset
4) Folyamatosan változik, évente átírják a szabályokat
Most a negyedik pontról írnék, amely önmagában is jelentős problémát jelent. A negyedik pont által felvetett gondok elméletileg trade off jelleggel a másik három pont megoldási próbálkozásaiból is adódhat(ná)nak, kvázi a jó irányba mutató adóreform áraként. Már ha lenne ilyen. Ugyanakkor nehéz nem észrevenni a folyamatos adóreform rövidlátó, ötlettelen, kontraproduktív, körben járó, parasztvakító jellegét (lecsökkentjük az ÁFA-t, megemeljük az ÁFA-t, csökkentjük az SZJA-t, de emeljük az adóalapot, stb).
A rossz helyzet üzenetét talán úgy lehetne a népnek és a döntéshozóknak frappánsan bemutatni, ha a magyar futball szabályait is szezonról szezonra változtatnánk (most tekintsünk el attól, hogy ezek nemzetközi szabályok - az adórendszer is befolyásolja az ország nemzetközi versenyképességét, adóbajnokság is van, csak erről szeretünk elfeledkezni). Hol 11 játékos lenne a pályán, hol 7. Hol kis kapura játszanának, hol nagyra. Egyik évben hozzá lehetne érni kézzel a labdához, másik évben nem. Hol kerek lenne a labda, hol tojás alakú. A pálya mérete 30 és 200 méter között változhatna, esetleg évente többször is.
A játékosok, edzők és szurkolók nyilván rövid időn belül felégetnék a sportszövetség épületét és defenesztrálnák a vezetőket. A magyar vállalkozások, munkaadók és munkavállalók tűrnek, csalnak és hallgatnak.....
