libertárius

Az elkövetkező időszak egyik legérdekesebb kérdése számomra a foglalkoztatási helyzet változása. Egyik oldalról biztos, hogy lesznek elbocsátások, egyes, különösen érintett szektorokból, pl. autógyártás és autóipari beszállítók, turizmus, építőipar és ingatlan biznisz, nagyobb számban és arányban, máshonnan alibi jelleggel, pedagógiai okokból, a megmaradó munkavállalók megfélemlítésére, a béremelési törekvések csökkentésére, esetleg a válságot kihasználva, blame-free megoldásként, opportunista alapon. Ugyanakkor a magyar munkaerő piacon stagnáló kereslet áll szemben szűkülő kínálattal, ezért én a munkanélküliség jelentős és tartós emelkedésére nem számítok. Jó embert találni most is nehéz, a demográfiai adatok alapján a nyugdíjba vonuló korosztályok népesebbek, mint a munkaerő-piacra újonnan belépő korosztályok. Sok a panasz a fiatalok képzettségére, felkészültségére, hozzáállására, ami az idősebb dolgozók visszatartására ösztönözheti a cégeket. Összességében szerintem maradni fog az alacsony foglalkoztatottság, alacsony munkanélküliség paradox kettőse, ami nagyon rossz az ország és a gazdaság számára.