Nagy híve vagyok a Wikipédiának, ami az esetek többségében nagyon hasznos információkkal szolgál egy valamennyire is érdeklődéssel övezett témában. Természetesen a műfajból adódóan mindig lesznek, akiknek az adott dologról alkotott véleménye radikálisan eltér a Wikipédiából kiolvasható változattól, és nyilván egyfajta csatatér ez versengő világképek számára. Nem is ezzel foglalkoznék, mert pl. a szcientológia szócikkben egyetértést várni teljesen fölösleges az egyház hívei és ellenségei között.
Ami érdekes volt, az egy viszonylag egyszerű történelmi esemény, a II. világháború egy igen apró részleteként számontartott debreceni vagy hortobágyi csata különböző bemutatása az angol, magyar, német és orosz verziókban. Bevallom, naivan arra gondoltam, működik valamiféle szerkesztői egységesítési törekvés az azonos szócikkek különböző nyelvű változatainak harmonizálására. De jobban belegondolva, ez nyilván lehetetlen, hiszen pont a komoly szerkesztői stáb hiányzik ebből a vállalkozásból, ami erénye és gyengesége is egyszerre, hiszen éppen ezért tud annyira gyors és átfogó, ugyanakkor néha megbízhatatlannak tűnő információ forrás lenni.
A debreceni csata nem egy olyan esemény, amit a tények szintjén nagyon sokféleképpen lehetne magyarázni. Volt egy szovjet támadás, egy részleges és időleges sikereket elérő német-magyar ellentámadás, majd az egészet elsöpörte a megállíthatatlan szovjet invázió nyugat felé. A résztvevők beszámolóiban, az események átélőinek élményanyagában és az átéltek érzelmi interpretációjában lehetnek óriási különbségek, de ezekkel egyik szócikk sem foglalkozott, mindenki a tények objektív bemutatását tűzte ki célul. Ehhez képest a szócikkek tartalmukban és részletességükben meglehetősen különböznek.
A leghosszabb, angol változat a szokásos logikus rendben veszi végig az előzményeket és az eseményeket, a végén összefoglalja a csata eredményét és kihatását a későbbi történések szempontjából. Számomra teljesen korrektnek és objektívnek tűnik, bár mondjuk a szovjet csapatok által elkövetett atrocitások puszta említése már az oroszoknál valószínűleg elfogultságnak lenne bélyegezve. A háború, mint pontozható sportesemény szemléletben fontos veszteség számláló a német oldalon 15 000, a magyar oldalon 20 000 embert mutat, akik közül összesen 18 000 lett volna a hadifogoly. A szovjetek vesztettek 84 000, a szintén jelen lévő románok 33 000 embert. Tankokban a veszteség arány 200:500 a két fél között.
Nem meglepő módon az angol mellett még a magyar szócikk a viszonylag hosszú és részletes. Tartalmában nagyon hasonló az angolhoz, ami nyilván adódhat abból is, hogy az angol szócikket részben akár magyarok is írhatták, meg abból is, hogy a magyar változat az angol alapján készült. A különbség a magyar verzió rövidebb, ezen kívül kevésbé strukturált, konfúzabb voltában (ami kulturális sajátosság), illetve bizonyos kihagyásokban és megfogalmazásokban látszik. A magyar változat többször kiemeli a szovjetek súlyos veszteségeit, amit az angol nem tesz (a veszteségszámlálón úgyis látszik), az inkább a harcok intenzitására, a német-magyar ellenállás határozott erejére utal. A németeknek nálunk kiváló lövegei vannak (hiába, a német technika...) és feltűnően hiányoznak a magyar politikai helyzetre, továbbá a magyar csapatok gyengeségére, az offenzíva elején elszenvedett kudarcára utaló megjegyzések. Érdekes módon teljesen kimaradtak a magyar képből a románok és a szovjet atrocitások is. A végén a szovjetek kapnak egy sommás ítéletet, miszerint a németek által a háború elején kultivált "Blitzkrieg" stratégiára vezetési elveik, tisztjeik képzettsége és csapataik szervezettsége miatt alkalmatlanok (hiába, a német tudomány és fegyelem...). A veszteségszámláló nagyjából az angolnak felel meg, a tankoknál kissé különböző számokkal.
A német változat meglepően egyszerű, rövid, eléggé konfúz, és teljesen hiányzik belőle a német-magyar katonai teljesítmény elismerése, ami az angol és a magyar verzióban - ha eltérő mértékben is - de egyaránt megfigyelhető. Ezek szerint a német hadibarátok nem fedezték fel maguknak a témát, vagy győzött a begyakorolt önmérséklet (ami azért más témák, pl. a Luftwaffe története kapcsán nem működik ennyire). A következmények terén leginkább egy nagy szovjet győzelem képe látszik kirajzolódni, bár a 84 000 szovjet katona elvesztését azért megemlítik.
Az orosz szócikk aztán igazán rövid és egyszerű: hatalmas szovjet győzelemről van szó, mindenféle nehézség, ellentámadás, bekerítés, feltartóztatás említése nélkül. A művelet célja az ellenség megsemmisítése és a terület elfoglalása volt. Cél teljesítve, kipipálva, jöhet a következő. Az ellenség vesztett 100 000 embert és 1038 tankot, ezen kívül 42 000 katonát foglyul ejtettek, szovjet veszteségekről szó sem esik. Гyppá!
