Szlovákiai kollégám mesélte, hogy a "lófasz" és a "bazdmeg" népszerű káromkodási formák arrafelé, a magyarul egyáltalán nem beszélő szlovákok körében (is). Sokszor a kifejezések szó szerinti jelentésével sincsenek tisztában, csak azt tudják, ütős trágárságokról van szó és menő dolog ezeket használni. 

Tekintve, hogy népünk irracionális nagyzási hóbortból és súlyos kisebbrendűségi érzésből összegyúrt kollektív személyiségzavarát a valódi eredmények bemutatásával remélhetőleg enyhíteni lehet, továbbá számos, állami pénzből fizetett ember és ügynökség munkálkodott már az országimázs javításán, a magyar kulturális export fejlesztésén, nagyon megörültem ennek a felfedezésnek. A szánalmas országimázs film után, amit a Malév egyik járatán vetítettek, és amiből kiderült, hogy szinte minden hasznos dolgot a magyarok találtak ki (természetesen a származásuk miatt Magyarországról elüldözött zsidó tudósok eredményeit is nagyvonalúan magunknak tulajdonítottuk), számomra roppant üdítő egy ilyen, nem kifejezetten baráti országból érkező, köznapi elismerés.

Nem tudom, mi köze van Szilárd Leónak a hűtőszekrényhez (az országimázs film szerint neki köszönheti az emberiség ezt a szerkezetet), de hogy a magyar kocsisok, káplárok, intézők nyelvi öröksége ilyen mély gyökereket eresztett a szomszédos szláv pszichébe, azt nem gondoltam volna.