libertárius

Félig én-blog, félig politikai pamflet. Miről NEM szól a blog: nem akarja a libertárius eszmerendszer minden árnyalatát megjeleníteni, pláne nem kisajátítani. Nem képvisel és nem támogat egyetlen politikai pártot vagy létező szervezetet sem.

Friss topikok

Linkblog

Facebook oldaldoboz

A piaci verseny nem sportesemény, hanem együttműködések sorozata

2017.02.21. 09:37 zombizan

Közhely, hogy a szabad piacon verseny van, és ennek a versengésnek az eredményeként jutnak a fogyasztók jó minőségű és kedvező árú termékekhez és szolgáltatásokhoz. Ez a nézet alapvetően igaz, de a verseny köznapi fogalma nem írja le jól a szabad piac önkéntes szereplőinek viselkedését. Versenyről leginkább a sportversenyek és hasonló vetélkedések jutnak az ember eszébe, ami lényegesen különböző helyzet attól a társadalmi versengéstől, ami a szabad piac lényege. Egy megrendezett verseny mindig mesterséges környezet, kívülről megszabott játékszabályokkal, ami nem teszi lehetővé a versenyzők számára az optimális viselkedés kialakítását. Hiába lenne kézenfekvő a futballpályán felkapni a labdát és beszaladni vele a kapuba, ha a szabályok ezt nem teszik lehetővé. Amennyiben nem játékról lenne szó, hanem a játékosok élete múlna azon, hogy a labda hova kerül, aligha törődnének azzal, hogy a mesterséges környezet szabályait betartsák. Mi történne akkor, ha a labdáról hirtelen kiderülne, az egy időzített bomba, amit az egyik csapat kapuja mögötti pocsolyába dobva lehet hatástalanítani? Könnyű kitalálni, hogy ebben az esetben a mesterséges világ szabályai megszűnnének, a két csapat tagjai egymást segítve vinnék a labda-bombát a megsemmisítés helyére.

A piaci verseny alapvetően két síkon zajlik: egyrészt a vállalkozások igyekeznek a vevői igényeket a lehető legmagasabb szinten kielégíteni. Másrészt a vállalkozások versengenek egymással az igények kielégítéséhez szükséges erőforrásokért. A két cél között komoly ellentmondás van, elég csak a munkabérre gondolni. A vevők és a vállalkozó szempontjából is előnyös lenne, ha a vállalkozások nagyon olcsón alkalmaznának embereket, akik aztán az igények kielégítésén dolgoznának lelkesen és szorgalmasan. Ugyanakkor a dolgozók is racionális, önérdek-vezérelt szereplők, így ha a munkabér számukra nincs arányban a tőlük elvárt erőfeszítéssel, akkor nem fognak dolgozni, vagy nem úgy fognak dogozni. Az a vállalkozás, aki a vevői igények minőségi kielégítésére törekszik, magasabb bérrel fogja magához csábítani a minőségi embereket, esetleg csökkenti az élőmunka igényét technológiai fejlesztések útján. A piaci verseny eredménye sosem lesz a lehető legolcsóbb áru vagy szolgáltatás. A verseny eredménye a vevői igények optimális kielégítése lesz, figyelembe véve a szűkös erőforrások jelentette korlátokat. A „verseny” együttműködések sorozatát jelenti a vevők és vállalkozók, a vállalkozók és erőforrás-tulajdonosok, vállalkozók és más vállalkozók között.

Nem nyilvánvaló, talán még a szabad piac egyes hívei számára sem, hogy a szabad piac szempontjából az egyik legkárosabb állami intézmény a versenyhivatal és hasonló szervezetek. A szabad piac természetes dinamikájára a sportversenyek mesterséges logikáját húzza rá. Olyan viselkedést vár el a vállalkozóktól, amit azok maguktól nem csinálnának, és hosszú távon nem a vevői igények legmagasabb szintű kiszolgálását szolgálja.

Amennyiben a versenyhivatal célja a szabad verseny körülményeit jellemző viselkedés kikényszerítése, akkor szimplán felesleges egy ilyen intézmény. Olyan, mintha az állam egy embert állítana a Szabadság-híd korlátjához, hogy az arra járókat figyelmeztesse, ne ugorjanak bele a vízbe. Mivel az emberek nem hülyék, maguktól sem ugranak bele a vízbe, leszámítva az alkalmankénti öngyilkos-jelölteket és extrém sportolókat. Amennyiben viszont a hivatal célja nem a szabad verseny viselkedési ösztönzőinek érvényesítése, hanem a játékszabályok meghatározása útján egy preferált kimenetel elérése, akkor a versenyhivatal nem szimplán felesleges, hanem kifejezetten káros. És sajnos a legtöbb esetben erről van szó.

A versenyhivatal célja alapvetően populista, ami nem meglepő, hiszen politikai igények hozták létre. Úgy tűnik, az ideális világ a versenyhivatal szemszögéből egy váratlan kínálati sokk, pontosabban váratlan kínálati sokkok kiszámítható sorozata, ami nyilván önellentmondás. Szerintük a vállalatvezetőknek olyan árazási politikát kellene követniük, ami a fogyasztók érdekeit érvényesíti más szempontok, például a részvényesek jövedelme és az erőforrásokért folytatott versengés hosszú távú szempontjainak rovására. A vállalat már legyártotta a fogyasztók számára szükséges dolgokat, és csak gonoszságból nem adja azokat olcsón. A középkori áruhalmozókkal, spekulánsokkal szembeni zsigeri ellenszenv lett modern köntösben kodifikálva. Az a szempont, hogy a befektető, amikor megvette lábon a termést vagy előre kifizette a munkások bérét, tőkét bocsátott a termelők rendelkezésére, amiből azok egyáltalán termelni tudtak, nem csak a középkori gyűlölködők és romantikus regényírók számára veszett el, hanem modern megfelelőik sem tudnak vagy akarnak ilyen apróságokkal törődni.

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://libertarius.blog.hu/api/trackback/id/tr8512277471

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Geo_ 2017.02.21. 11:23:27

"Nem nyilvánvaló, talán még a szabad piac egyes hívei számára sem, hogy a szabad piac szempontjából az egyik legkárosabb állami intézmény a versenyhivatal és hasonló szervezetek."

Alaposan félrement ez a megjegyzés. Lehet, hogy a verseny- és az árhivatalt keverted össze?

A posztomban a társadalmi hálózatokról írok geo1.blog.hu/2016/11/01/halo_vagy_galozat - de ez értelmezhető a gazdaságra is: a magára hagyott piacban a szereplők monopóliumokra és állami szubvenciókra törekednek, ezzel maguk korlátozzák a piaci verseny szabadságát. S az egész modern gazdaság, amióta feltalálták a marketinget, a vevői igények befolyásolásáról, sőt, manapság már az igények felkeltéséről szól.

Tökéletes verseny nincs - csak annak az illúziója. A versenyhivataloknak épp az a feladata, hogy megakadályozzák a monopóliumok kialakulását, az erőfölénnyel való visszaéléséket - ld. pl. a Microsoft esetét vagy pl. bizonyos cég fúziók megakadályozását.

zombizan · http://libertarius.blog.hu/ 2017.02.21. 11:33:58

@Geo_: Nem értetted félre. Ezek a hivatalok nem a verseny szabadságát szolgálják, hanem egyéb, politikai jellegű célokat vagy burkolt magánérdekeket követnek. A "magára hagyott piac" és az állami szubvenció ellentmondás. Szabad piacon nincs állami szubvenció, éppen azért szabad.

Geo_ 2017.02.21. 17:07:33

@zombizan: de a "szabad piac" egy elvi absztrakció - nem létezik. De meggyőzhető vagyok, ha tudsz egy példát felmutatni.

zombizan · http://libertarius.blog.hu/ 2017.02.22. 08:46:49

@Geo_: sok olyan kisebb piac van, ami közelíti a szabad piac eszményét. Például ott van a gyerek felügyelet (baby sitter), ami tökéletesen szabályozatlan, adózatlan és jól működik. Hasonlóra lehet sok példát találni. Nagyobb méretben azért nehéz real world példákat hozni, mert az állam már szinte mindenbe belekontárkodott.

Geo_ 2017.02.22. 20:49:47

@zombizan: ebből az a lényeges kérdés, hogy

1. hogyan alakul a gazdaság - szükség lesz-e nagy szervezetekre

2. szerintem ahogy egyre inkább "dematerializálódik", egyre kisebbekre - ekkor viszont felmerül az adózás kérdése