Az EU politikai hulla, akit a píárosok néha felöltöztetnek és kirakatba tesznek, hogy úgy tűnjön, még van élet benne. De lassan már erre sem lesz szükség, pihenhet csöndben a hűtőkamrában. Feltűnés nélkül elhunyt, temetés később vagy sosem, hisz a rokonok már el is feledkeztek róla.
Magyarország számára nagyon is reális jövőkép, hogy 10 vagy 20 év múlva nem lesz európai közösség, visszatérünk a nemzetállamok Európájához. A liberális értelmiség azon részének, akik az európai integrációban Mucsa örök meghaladásának a lehetőségét látták, ez a kimenet vélhetően csalódást, a reménytelenség érzését fogja okozni. A szélsőjobb feltehetően ünnepelni fog, hiszen ők mindig is gyanakvással tekintettek arra a lehetőségre, hogy angolul kelljen zsidózni a parlamentben, különben még a zsidók sem értik, hogy nekik itt most kifele áll.
De mivel járna egy HUXIT? Ami nagy valószínűséggel nem Magyarország kilépésével, valamilyen nagyszerű asztalborogatós üvöltözéssel fog megtörténni, hanem simán bezárják a kocsmát és mindenki hazamegy.
A HUXIT elsődleges vesztese a magyar politikai osztály lenne. Az EU csatlakozással olyan mázlijuk volt, mint a menyétnek, akit bezártak éjszakára a tyúkketrecbe. Amikor a bürokratikus inkompetencia a kelet-európai, gátlástalan fifikával találkozik, ott valaki élete legjobb idejét fogja élni, és ez nem a túlfizetett csősz lesz. A többi menyét úgyis nekik szurkol, mert menyétként szeretjük a menyéteket, no meg hátha dobnak majd kifelé egy pár véres fejet és lábat a többi menyétnek is.
Az a vágy, hogy az EU politikai gépezete a magyar közéletet tartósan pozitív irányba fogja befolyásolni, naivnak bizonyult. Azok a fékek és ellensúlyok, amelyeket az EU intézmények jelentenek, gyengébbnek bizonyultak, mint az a pótlólagos mozgástér, amit a magyar politikusok a megszerezhető zsákmánnyal és a döntéshozatali mechanizmus széttrollkodásának a lehetőségével kaptak. A magyar miniszterelnök nem az EU ellenében vált azzá, ami, hanem meghatározó részben éppen az EU miatt, az EU hátán, az EU sikeres használatával. Bizonyos értelemben jobb európai játékos, mint Angela Merkel, hiszen a német kancellár jóval kevésbé tudja bejátszani az európai mozgásteret, sokkal több időt és energiát kell a saját országára fordítania.
Abba nem mennék bele, hogy lehetett volna-e más az európai integráció története. Nem lett, ott vagyunk, ahol, illetve ahol hamarosan már nem leszünk. Az sem célom, hogy az EU utáni Európát felskicceljem, mert fogalmam sincs, milyen lesz. Ami biztosnak tűnik, hogy az államból élősködő, járadékos tőkés és földbirtokos osztály bevételei számottevően csökkennek, ha nem lesznek EU források, EU támogatások. Az EU-tól gyakorlatilag büntetlenül lehet lopni, hazafias cselekedetté nemesül a korrupció. És ne legyenek illúzióink, a mi oligarcháink nincsenek egyedül ezzel Európában, tízezrével vannak hasonló milliárdos egzisztenciák keleten és nyugaton egyaránt. Nem tudom, lesznek-e majd nosztalgikus EU partik az ibizai szórakozóhelyeken, ahol Junckernek öltözve veregetik egymás hátát és sírnak a koktéljukba a mostani pénzszerzők és kijáróemberek. Azt sem tudom, hogy a nem pénzszerzők és nem kijáróemberek mekkora hányada fog maga is nosztalgiával visszatekinteni arra az időre, amikor a legkisebb faluban is szabadtéri edzőpálya épülhetett 120 millió forintból, 60 % korrupciós hányaddal. Amit sejteni vélek, hogy nem lehet mindenki menyét, és ha te tyúk vagy, akkor nem olyan nagyon jó ötlet egy szenilis idiótára bízni a tyúkketrec kulcsát.
