Sajnálom a Nemzeti Tőkésosztályt. Szerintem ők a lelkük mélyén szimplán tőkések szeretnének lenni, a nemzeti részét meghagynák az esti híradó és hétvégi meccsnézésre. Csak nem megy. Azok a fránya külföldiek jobban csinálják. Vagy előbb voltak itt. Vagy kevesebb az éhes barátjuk.
Számomra elég nyilvánvaló, hogy ha egyszer itt végbemenne a Nagy Átrendezés, és az értékes vállalatok végre maradéktalanul a Nemzeti Tőkések kezébe kerülnének, akkor Hunhonban olyan kapitalizmus lenne, amilyet nem látott még a világ. Az 1 000 000 négyzetméteres üzletek karácsony éjszaka is nyitva lennének, és a cigin kívül még füvet is árulnának, mert abban is van pénz. Szakszervezetnek, felügyeletnek, fogyasztóvédő hatóságnak hírét sem hallanánk, az elégedetlen dolgozókat meg talán a vállalati deresen náspángolnák el a többiek szeme láttára. Az olyan keleties.
Ne legyünk negatívak, tételezzük fel, hogy ami most megy, az tényleg csak valami gyerekbetegség, a próbaüzem zaja, a háttérben már készül a Nagy Ugrás. A Nemzeti Tőkések klubjában ilyesfajta beszélgetések zajlanak:
„Mit szóltok a Bandiék felfedezéséhez az Állami Génkutatóban? Ez a gén az ultimate OFF gomb a rákos folyamatok szabályozásában (néha a Nemzeti Tőkések is megengednek maguknak külföldi kifejezéseket, persze szigorúan csak akkor, ha a gyerekek nem hallják). A Science szerkesztője térden állva könyörgött nekik, hogy ott publikálják a felfedezést, egy teljes lapszámot szenteltek volna nekik. De ők akkor is az Állami Közleményekben hozták le a cikket, még egy absztraktot sem írtak hozzá angolul. Tamagocsi professzor idegrohamot kapott, amikor beírta a Google fordítóba, hogy aszongya „az örökítőanyag sokféleségének Kárpátok bérceivel vetekedő magasztossága régóta ismert vala”, erre a hülye gép kidobta neki, hogy a felesége megcsalja egy pincsikutyával.”
„He-he, hülye amerikaiak, még egy normális fordító programot sem tudtak csinálni.”
„De mikor lesz ebből gyógyszer?”
„Hát, az Állami Kockázati Tőkebefektető Alap már beszállt 100 millió marha arannyal, de hát tudjátok, azért ez időbe telik. Még legalább 5-10 év.”
„Na és Hargitai Ábel székely fafaragó? Aki körtefából százmagos processzort készített, ami elfér a sziki pacsirta szemgödrében, de annyit tud, mint a NASA legnagyobb számítógépe (nem mintha az olyan sok lenne)?”
„Bill Gates visszatért volna a Microsofthoz, ha megkapja. Zuckerberg odaadta volna érte a fél Facebookot. Szerencsére Ábel tudta, hogy nem üzletelünk zsidókkal”.
„Nos, az jó lesz majd egyszer, csak a Vlagyi Vlagyi elkérte a cuccot, mert először az orosz csodafegyverbe akarják beépíteni. Majd ha térde kényszerítettük az amerikaiakat, akkor jöhetnek az üzleti alkalmazások”.
„Na de hát az is még évekbe telik. És valamiből addig élni kell.”
„Sebaj, már rég kinéztem egy üzletet a kerületben. Adjátok el nekem ötért, tudok rá azonnal vevőt ötvenért. Nehéz időkben nem válogathatunk az eszközeinkben”.
„Akkor ezt megbeszéltük. Magyarország felvirágzására!”
„Magyarország felvirágzására!”