libertárius

Félig én-blog, félig politikai pamflet. Miről NEM szól a blog: nem akarja a libertárius eszmerendszer minden árnyalatát megjeleníteni, pláne nem kisajátítani. Nem képvisel és nem támogat egyetlen politikai pártot vagy létező szervezetet sem.

Friss topikok

Linkblog

Facebook oldaldoboz

9-9-9 %

2011.10.19. 08:16 zombizan

Az amerikai politikai rendszerből nekem az előválasztások tetszenek leginkább. Egymáshoz elméletileg közel álló ideológiai platformról vitáznak különböző személyiségű emberek, azzal a céllal, hogy meggyőzzék választóikat, ők a leginkább alkalmasak az ellentábor vezetőjének kihívására a következő választáson. Ez a fajta belső demokrácia Magyarországon, de Európa többi részén is jellemzően hiányzik. Nálunk a párton belüli markáns véleménykülönbségek többnyire már csak a széthullás stádiumában bukkannak a felszínre. Vagy ha meg is jelennek gyökeresen eltérő vélemények a nyilvánosság előtt, kívülállóként ezzel nem tudunk mit kezdeni.

Franciaországban most a szocialista elnökjelöltek számára megrendezték az előválasztásokat, aminek annyi pozitív hozadéka biztos volt, hogy kiderült, léteznek eltérő vélemények, de az igazán esélyes jelöltek csak a szürke különböző árnyalatait képviselik. Kétségtelen, hogy az amerikai előválasztásokon is hajlamosak egy ponton elvérezni a radikális jelöltek, akik saját pártjuk szavazóinak tetszenek, de a függetlenek megnyerésére kicsi az esélyük. Ugyanakkor négy évvel ezelőtt Obama éppen ilyen marginális (ha nem is radikális) pozícióból szerezte meg az elnökjelöltséget (ami a republikánusok népszerűségi mélypontja miatt szinte biztos elnökséget is jelentett) az establishmentet képviselő Hillary Clinton elől.  

A jövő évi amerikai elnökválasztás kapcsán most a republikánusoknál nyitott a verseny, hiszen a demokraták hivatalban lévő elnököt indítanak. A republikánusok között az utóbbi időben tört előre egy igazi színes figura, a szó több értelmében is. Herman Cain egy fekete üzletember republikánus, ami azért több évtizeddel a polgárjogi küzdelmek után is viszonylag szokatlan kombináció. Takarítónő anyja és három állásban dolgozó apja mindent megtett azért, hogy a gyerekeik sikeresek legyenek, és Cain élete az amerikai álom beteljesülése lett. Nem tudom, mennyire valós az esélye az elnökjelöltség megszerzésére, de meglehetősen szokatlan (ugyanakkor alapvetően logikus, ha a bőrszín helyett a politikai álláspontok harcát szeretnék látni) lenne egy fekete elnök ellen fekete kihívót indítani.  

Ami a jelenlegi republikánus mezőnyből kiemelte, az a 9-9-9 néven összefoglalt radikális adóreform programja. A jelenlegi, komplex adórendszer helyébe 9 % társasági adó, 9 % személyi jövedelemadó és 9 % ÁFA lépne. Más adó nem lenne. Magyar szemmel ez az adórendszer rendkívül alacsony terhelést jelentene, főleg az ÁFA csökkentése miatt. Ugyanakkor az Egyesült Államokban jelenleg nincs szövetségi szinten kivetett forgalmi adó, államonként változó, hogy adóztatják-e, és ha igen, milyen rátával a vásárlásokat. A kritikusok szerint a Cain javaslat erősen regresszív, a jómódú háztartásoknak kedvező, a szegényeket hátrányosan érintő lenne. Cain véleménye szerint ez az adórendszer eleinte a jelenlegihez hasonló bevételt generálna, ugyanakkor kevésbé torzító, a gazdasági növekedés szempontjából kedvezőbb lenne. Hazai kifejezéssel "munkára ösztönző". A jelölt honlapja szerint 2000 milliárd dollár GDP növekedés, 10 % béremelkedés és a 6 millió új munkahely várható az új adórendszertől. Ez utóbbi szám azért azt mutatja, "merjünk nagyot álmodni" tekintetében van mit tanulniuk a magyaroktól, hiszen nálunk egy harmincad akkora, gazdasági fejlettség és foglalkoztatottság tekintetében még inkább elmaradott országban sikerült 1 millió új munkahelyet ígérni.     

Nem tudom, amerikai választóként a 9-9-9 terv mögé állnék-e? Egyfelől mindig csábító egy radikálisan egyszerű és összességében igazságosnak tűnő, a kettős adóztatást csökkentő adórendszer ígérete. Én is azon az állásponton vagyok, egy ideális világban mindenki eldöntheti, akar-e a nagyobb személyes jóléte kedvéért többet és/vagy jobban dolgozni. Vagy inkább kevesebb pénzzel, de több szabadidővel élvezi az életet? Másrészt a terv a felületes szemlélő számára is hagy megválaszolatlan kérdéseket, pl. a társadalombiztosítás területén. Amit feltétlen irigylek az amerikaiaktól, az a lehetőség, hogy egy ilyen adóreform tervéről a jelölési folyamatban tétre menő vitát folytathassanak. Ráadásul egy ilyen jelölt személyéhez kapcsolódva. Talán egyszer eljöhet az idő, amikor Magyarországon egy saját életével gyönyörű példát mutató roma üzletember fog érvelni a politikai életben a "munkaközpontú adórendszer" mellett.   

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://libertarius.blog.hu/api/trackback/id/tr713313628

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.