A Fidesz frakcióvezetője tökéletesen ésszerű javaslatot tett a kapcsolt hő és áramtermeléssel foglalkozó fűtőerőművek állami támogatásának csökkentésére és a biomassza erőművek rönkfa felhasználásának támogatásból való kivételére.
Az előző tökéletes példája annak, amikor vállalatok profit és egyes fogyasztói csoportok költségérdekei egy nemes cél (környezetvédelem) álcájában pénzszivattyút hoznak létre, amely a többi adófizető kárára, egyre nehezebben finanszírozható terhet jelent a költségvetésnek. A tömegközlekedés mellett nálam ez a rendszer is a top jelöltek között lenne az azonnali kukázásra. Mondom ezt úgy, hogy én is távfűtéses lakásban élek, így vélhetően az én költségeim is nőnének ennek hatására. De én soha nem kértem, soha nem örültem annak, hogy ilyen hülyeséget tesznek a nevemben. A rönkfa kérdést ugyancsak megértem, hiszen a biomassza erőművek elméletileg különben veszendőbe menő hulladék hasznosítására szolgálnának, ehhez képest sokszor a legszebb erdők tarvágásával teremtették elő a fűtőanyagot.
A javaslat, amiért nyugodtan átadhatnánk Lázár Jánosnak a magyar liberálisok (találóan lankadt hímtagról mintázott) nagydíját, ha lenne ilyen, természetesen azonnali felháborodást váltott ki a rendszer haszonélvezői és védelmezőik körében, beleértve Lázár úr saját befolyásos párttársát is, aki mellékesen az ágazatért felelős minisztérium államtitkára.
Csak reménykedni tudok abban, hogy Lázár János nem egy kártyahúzó papagáj segítségével jutott arra a felismerésre, hogy ebben a kérdésben módosító indítványt kell beadnia, hanem itt kérem rendszer van, ami azt mutatja, a Nagy Ember nem felejtette el teljesen liberális gyökereit, és valóban nekilát az államon élősködő szerveződések nyesegetésének. Mondjon akárki akármit, hiszen a diktatúrának is vannak előnyei. Ha nem így lesz, csalódni fogok, úgyhogy legyen így, lécci-lécci, az én kedvemért.