libertárius

Félig én-blog, félig politikai pamflet. Miről NEM szól a blog: nem akarja a libertárius eszmerendszer minden árnyalatát megjeleníteni, pláne nem kisajátítani. Nem képvisel és nem támogat egyetlen politikai pártot vagy létező szervezetet sem.

Friss topikok

Linkblog

Facebook oldaldoboz

A liberális politika esélyeiről

2011.01.02. 09:47 zombizan

Karácsony előtt került a kezembe a Magyar Narancs egyik száma, amelyben szerkesztőségi cikk hívott fel összefogásra a Fidesz kormány ellen. Hogy pontosan kinek kellene összefognia, az számomra így másfél hét elmúltával már nem egészen világos, de gondolom mindenkinek, akit felháborít és félelemmel tölt el a Fidesz eddig megtapasztalt hatalomgyakorlási módja, továbbá nincs jobb ötlete az elkövetkező három év tartalmas eltöltésére, bónuszként meg utálja Orbán Viktort. Az elég nyilvánvaló, hogy ebbe az MSZP beleértendő, meg gondolom az LMP is, de hogy a Jobbikkal adott esetben hajlandók lennének-e fideszellenes egységfrontot alkotni derék ballib kocsonya polgártársaink, az már jóval homályosabb területre vezet. Szavak szintjén gondolom nem, gyakorlatban meg igen.

Mivel én is sokat gondolkodom az elmúlt 8 hónap fejleményein, néhány szempont arról, szerintem milyen vonalakon érdemes liberális alternatívát keresni. Hozzáteszem, én ab ovo nem voltam és nem is vagyok ellenséges a jelenlegi kormányzattal szemben, annak ellenére, hogy nem az én szavazatommal szerezték meg a kétharmados többséget és nyilván sok minden történt, ami az én politikai ízlésemnek sem felel meg.

Szóval a szempontok:

1) A Fidesz kormány teljesen nyilvánvalóan ki fogja tölteni négy éves mandátumát, így politikai változásra 2014-ben lehet számítani, előbb nem. Minden komolyan vehető ellenzéki politika erre a dátumra kell, hogy fókuszáljon. Utcáról megdönteni ezt a kormányt nem fogják, mint ahogy az ennél jóval gyengébb előző kormányokat sem sikerült, pedig megpróbálták.

2) Mivel négy év alatt sok minden történik, a kormányzati intézkedések között már csak statisztikai alapon is lesznek olyanok, amelyeket egy tetszőleges politikai platformon lévő embernek elvi alapon támogatni illenék (beleértve, hogy az egyik ellenzéki érzületű embernek az egyik, a másiknak meg egy ezzel éppen ellentétes intézkedés fog tetszeni). A zsigerből mindent elutasítunk, ami "ezektől" jön tipikus fideszes hozzáállás lenne, amit ugye éppen meghaladni igyekszünk. 

3) A magyar társadalom, az elmúlt 20 év torzfejlődésének egyik legnagyobb problémája a politikai korrupció, ami ellen minden eszközzel küzdeni kell. Az a logika, hogy "amennyiben nem üldöznek mindenkit, akiről korrupció gyanítható, akkor inkább ne üldözzenek senkit", hülyeség. Ha az MSZP-hez vagy SZDSZ-hez köthető emberek ellen megalapozott a gyanú, hogy korrupció tevőleges részesei vagy tudatos figyelmen kívül hagyói voltak, akkor ez ellen éppen azoknak kellene a leginkább határozottan felszólalni, akiknek a politikai nézeteit és szervezeti hitelét ezek az emberek bemocskolták. Ha a rendőrség, ügyészség, bíróságok szelektíven kezdik levadászni az előző kormányok embereit, az egyfelől valóban az igazságszolgáltatás problémája, de ebből nem következik, hogy ezek az emberek egytől egyig ártatlanok lennének. Az MSZP-t én csak akkor tudnám bármilyen szinten komolyan venni, ha az őszinteség meggyőző látszatát keltve elítélné és kivetné magából a korábban általa pozícióba emelt, hatalmával visszaélő személyeket. Az, hogy a másik is lop, semmire sem mentség.

4) Az első és második pontból is következik, hogy számomra a hiteles, liberális ellenzéki politika csak tartalmi politika lehet. Egy személy vagy szervezet utálatára, csak kritikai elemekre nem lehet politikát építeni. Vagyis lehet, ez volt a Fidesz. De mi ugye jobbat szeretnénk. A tartalmi elemekről most bőven van időnk vitázni, bár ilyen turbulens körülmények között fennáll a veszély, hogy ami 2011-ben igaznak tűnik, az 2013-ra véglegesen elavultnak fog látszani. Egyes kérdésekben, pl. a magánnyugdíjpénztárak vagy a szólásszabadság védelme körül már kirajzolódni látszik egy liberális konszenzus (a magánnyugdíjpénztáraknál, ami engem illet, bizonyos fenntartásokkal). Ezekre lehet építeni, ezeket tovább lehet vinni, de mondjuk a nyugdíjrendszernél azt is hozzá kell tenni, hogy a mostani intézkedésekkel szemben mi lenne, mi lett volna a megoldás, hiszen abban, hogy a korábbi rendszer sem volt jó, szerintem egyetérthetünk. Ezen kívül a mostani változások a jövőre nézve vissza nem fordítható, vagy csak aránytalan költséggel visszafordítható meghatározottságokat fognak jelenteni, tehát amellett, hogy az intézkedések káros voltára rámutatunk, az intézkedések következményeként előálló új helyzetre is megoldási javaslatokat kell tenni.

5) A tartalmi politizálással rosszul kombinálható a népfrontos lelkesedés. Mindamellett, hogy bizonyos kérdésekben az én ízlésemnek megfelelő, jobboldali liberális szemlélet egy platformra kerülhet az ökopopulizmussal vagy akár a szakszervezeti lobbival, ha pozitív (értsd valamiért, és nem valami ellen fellépő) programot akarunk, az kizárja a fideszellenes egységfront létrehozását. Erre, úgy gondolom, szükség sincs, hiszen 2014-ben nyilvánvalóan nem együtt fognak az akkori ellenzéki szereplők indulni a választásokon, addig meg úgyis maradnak a jelenlegi parlamenti keretek, amin nem lehet változtatni.   

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://libertarius.blog.hu/api/trackback/id/tr842553626

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

misc · http://misc.blog.hu 2011.01.06. 14:33:20

A következő néhány év szerintem a magyar liberalizmus nagy esélye lehet. A Fidesz arroganciájára, túlszabályozós, "beleszólunk mindenbe" hülyeségére a liberalizmus tudja a legjobb választ adni. A nyugdíjállamosítás, a médiatörvény, a tartuffe-i műkereszténykedés, a populista nacionalizmus szinte tökéletes ellentéte a liberális álláspontnak, így kézenfekvő lesz azoknak, akik elégedetlenek a Fidesz szereplésével.

Van viszont jó néhány veszély. Egy új liberális párt csak úgy lehet sikeres, ha elhatárolja magát a korrupt és elhasználódott SZDSZ romjaitól. A népfrontosodás pedig mindig a legnagyobb halnak kedvez, egy kisebb ellenzéki párt halálát jelentené. Fontos lenne, hogy ha tényleg megjelenik egy új, jobbliberális párt, akkor az helyezkedjen szembe a meglévő baloldali ellenzéki pártokkal is, ne csak a Fidesszel.

Jelenleg 4 kommunista párt van a parlamentben, kettő nemzeti kommunista, egy ökokommunista és egy posztkommunista. Egy jobbliberális pártnak szerintem alkalmi együttműködéseken kívül nem sok köze lehet egyikhez sem.

zombizan · http://libertarius.blog.hu/ 2011.01.07. 08:06:53

@SCUMM: az általad felsorolt, számos ütközési területben ("nyugdíjállamosítás, a médiatörvény, a tartuffe-i műkereszténykedés, a populista nacionalizmus") a népfrontosodás veszélyét is látom.

A szólásszabadság és a nyugdíjrendszer kérdése valóban két olyan terület, ahol a liberális elveket karakteresen meg lehet jeleníteni. De már a nyugdíjaknál kérdés a költségvetési hiánnyal és az adórendszerrel való kapcsolat. Lehet a magánnyugdíjpénztárak államosítása a nagyarányú SZJA csökkentés ára? Ha nem, akkor ne legyen adócsökkentés sem? A költségvetési hiánnyal szembeni intolerancia, úgy gondolom, megint csak egy klasszikus liberális álláspont lenne. Adóemelések helyett természetesen a kiadások csökkentését preferálva, de a kiadások rövid távú csökkentésének vannak elég komoly technikai korlátai. Tehát egyszerre a költségvetési hiány radikális csökkentését és adócsökkentést követelni liberális populizmus volna. Óhatatlanul, saját elveinkkel szemben is prioritizálni kell, ha felelős javaslatokat akarunk tenni.

A lelkiismereti kérdésekkel kapcsolatban azért lennék nagyon óvatos, mert éppen a liberális álláspont eszmei variabilitása miatt tudomásul kell venni, hogy bizony nagyon eltérő nézeteket vallunk ezekről a kérdésekről. Államegyházat nyilván senki sem akar, de pl. abortusz kérdésben egy hívő keresztény ember nem valószínű, hogy ugynazt a harci dühöt érezné, mint egy ateista feminista. Hasonlóképpen, lehet a mostani kormányzatot a nemzetieskedés miatt támadni, de az egész magyar múlttal, a határon túli magyarok iránti felelősségvállalással lelkiismereti alapon kell mindenkinek szembenéznie, és megint csak nem tartom valószínűnek, hogy itt mindenki egy véleményen lenne, aki egyébként liberális módon tekint a világra.

A liberalizmus nekem döntően gazdasági és társadalomszervezési elveket jelent, némi általános életfilozófiával fűszerezve. Úgy gondolom, ami a mai mezőnyből ordítóan hiányzik, az a lelkiismereti konzervativizmust is elfogadó gazdasági liberalizmus. Progresszívnak tekintett nézeteket, egyfajta általános modernista ideológiát, gazdasági téren szocialista maszlaggal vagy feltűnően elvtelenül (lopáscentrikus gazdaságpolitika) képviselnek/képviseltek pártok.

misc · http://misc.blog.hu 2011.01.07. 15:57:54

@zombizan: a nyugdíjállamosítás semmiképpen nem lehet adócsökkentés fedezete, mivel egyszeri bevételből nem lehet tartós bevételcsökkenést fedezni, arról nem is beszélve, hogy az MNYP-pénzek megszerzésével az állam egy jövőbeli fizetési ígéretet is tett, szóval ez inkább egy burkolt hitelfelvétel.

Való igaz, hogy az államháztartás mozgástere nagyon kicsi, nem nagyon lehetne kiadási oldalon megtalálni egy nagyobb adócsökkentés fedezetét. A fő gond az, hogy van 3 millió nyugdíjas, akiktől nyilván nem lehet elvárni, hogy tartsák el magukat, viszont semmilyen megtakarítással nem rendelkeznek, ugyanis bíztak az állam ígéretében, hogy majd öregkorukra eltartják őket. Lehet arról filozófiai vitát nyitni, hogy kötelessége-e a mai adófizetőknek eltartani a nyugdíjasokat, de ez igazából lényegtelen, gyakorlati szempontból a nyugdíjkiadásokat muszáj nagyjából szinten tartani, aminek meg be kell sajnos szedni a fedezetét adóként. Magyarországon most 60% körül van a teljes adóteher (azaz a munkáltató teljes bérköltségéből 60% megy az államnak, 40%-ot visz haza a munkavállaló), ami elfogadhatatlan szerintem, de rövidtávon ezt jelentősen lecsökkenteni nem nagyon lehet.

Lelkiismereti kérdésekről annyit, hogy az államnak semmilyen módon nem szabad beleavatkozni az emberek hitéletébe, de abban sem lehet partner, hogy egyesek saját hitbeli meggyőződésüket kényszerítsék rá másokra (lásd: médiatartalmak cenzúrázása erkölcsi alapon). Az egyházi iskolák kapják meg ugyanazt az állami támogatást tanulónként, amit az állami iskolák kapnak, és az állam ne szóljon bele a felvételi módszereikbe, de ezen felül az egyházak ne kapjanak állami forrásokat és adókedvezményeket. Az abortusz az speciális kérdés, szerintem nincs róla egységes liberális álláspont, a lényegi probléma az, hogy kell húzni valahol egy határt, meddig tekintjük a magzatot az anya testének részeként. Eddig a pontig az anya szabad döntése az abortusz, utána viszont a magzatot a társadalom tagjaként megilleti az emberi élet védelme. Az, hogy hol húzzuk meg a határt, inkább orvosi kérdés, én szigorúbb abortuszszabályokat is el tudnék fogadni liberális álláspontként.

zombizan · http://libertarius.blog.hu/ 2011.01.09. 10:19:40

@SCUMM: igen, az általad leírtakból nagyjából következik is, hogy a mostani adócsökkentés fedezetét az állam csak a magánnyugdíjpénztárak bekebelezésével és a különadókkal tudja úgy-ahogy megteremteni.

A veszély pontosan az, amit írtál, hogy megtakarításokat konvertálunk folyó fogyasztás finanszírozásába, nehezen kiszámítható, de vélhetően összességében nem pozitív hatásokkal. Ebből szerintem az következik, hogy a mostani költségvetés liberális kritikája paradox módon az adócsökkentéseket is kell, hogy érintse - annak ellenére, hogy az egykulcsos SZJA bevezetése régi álma a magyar liberális tábornak.

Kiadási oldalon én sem látok túl sok tartalékot, aminek lefaragásával az adócsökkentések fedezetét elő lehetett volna teremteni. A fórumozók kedvence, a "miért van annyi inaktív, nyugdíjas, rokkantnyugdíjas", "bezzeg, ha többen dolgoznának", még ha igaz is, csak szimpla morgás, nem tartalmi kritika, hiszen ez egy olyan adottság, amin nagyon-nagyon nehéz lesz akár középtávon is változtatni.

Ami kiadási oldalon szerintem mégis megtehető lenne:

i) Az erőltetett infrastrukturális fejlesztések visszavágása.

Ugyanakkor itt nagyon sok automatizmus, már elindított projektek továbbviteléhez szükséges forrás szerepel, ahol most visszalépni már drága és értelmetlen megoldás lenne.

Másik oldalról pedig szakítani kellene az EU források bármi áron történő, kényszeres "megszerzésére" irányuló politikánkkal, ami az elmúlt 7 évben a magyar gazdaságpolitikai vezetés legfontosabb, konszenzussal övezett prioritásának látszott.

ii) Gazdaságfejlesztési támogatások, pályázatok redukálása.

Ez liberális elvi alapokon és a magyar gazdasági szerkezet, a magyar gazdasági szereplők ismert viselkedése alapján tényoldalról is jól alátámasztható kritika, ugyanakkor éppen szembe megy a kormány deklarált törekvéseivel, ahol ráadásul az előző ponthoz hasonlóan egyfajta pártok feletti konszenzus is látszik.

iii) Kulturális támogatások visszavétele.

Az egyházak támogatásának kérdését én szorosan összetartozónak érzem a kulturális tevékenységek támogatásával. A színházi előadás, a múzeumi kiállítás ugyanúgy a lelki-szellemi épülés és szórakozás egyik formája, mint a katolikus mise, csak van aki az egyiket, van aki a másikat kedveli. Ahogy a misét sem kéne az állam pénzén celebrálni, úgy a kiállítás költségét is szedjék be a látogatóktól.

iv) Ártámogatási rendszerek: energia, közlekedés, gyógyszer és orvosi segédeszköz támogatási rendszereinek leépítése.

erdészpista 2011.01.13. 04:37:42

"Ha a rendőrség, ügyészség, bíróságok szelektíven kezdik levadászni az előző kormányok embereit, az egyfelől valóban az igazságszolgáltatás problémája, de ebből nem következik, hogy ezek az emberek egytől egyig ártatlanok lennének. Az MSZP-t én csak akkor tudnám bármilyen szinten komolyan venni, ha az őszinteség meggyőző látszatát keltve elítélné és kivetné magából a korábban általa pozícióba emelt, hatalmával visszaélő személyeket. Az, hogy a másik is lop, semmire sem mentség."

Bár a korrupció ellen küzdeni valóban fontos, és amúgy jórészt egyetértek azzal, amiket írtál, ebben a részben egy nagy adag naivizmus van szerintem. Itthon (és nagyjából bárhol máshol is a világban) nem lehetsz a politika nevű játék aktív részese anélkül, hogy te magad ne lennél sáros valahol, vagy ne lenne valaki, akivel téged hírbe tudnának hozni, hozzá kapcsolni (tehát nem mondom, hogy mindenki sáros). Az egész rendszer úgy alakult ki (az aktuális győztes érdekeit kiszolgálóandóan), hogy minél több sáros ember legyen, több annál, mint amennyi kapacitás van az üldözésükre, hogy utána azt vegyünk elő, akit akarunk. Aki jelenleg több üldözés után kiált, az valójában a fidesznek a malmára hajtja a vizet, ez a szép az egészben. Ez csak egy red herring, a valódi kérdések máshol vannak.

Mindez persze nem önmagában a politikában alakult ki, a háttérben a betarthatatlanul magas adóterhek, drogtörvények, ilyen-olyan szabályozások és ezernyi hasonló dolgok állnak, ezek eredményezik a sárosságot, amiket aztán politikai célokra lehet használni. Nem mondom, hogy mindez egy tudatos gonosz elhatározás eredménye valakik részéről, pusztán egy hatalmi evolúciós folyamat, lépésről lépésre mindig megéri kitalálni valami újat, amíg jól el lehet adni valamilyen formában (haza, biztonság, család, erkölcs és hasonló címszavak alatt).

Sőt, jelen helyzetben az sem kell, hogy sáros legyél, simán meg lehet hurcolni azzal valakit, hogy valamilyen mondvacsinált ügyben bevágják pár évre előzetesbe, és ha még el sem ítélik, ez is elég, hogy az illető életének addigra már annyi legyen. Ez a fenyegetettség pedig kialakít egy öngerjesztő, nepotizmust erősítő folyamatot, azaz ha alapból védtelen vagy a rendszerrel szemben, akkor az egyetlen fegyvered, ha te is minél több havert és befolyást szerzel, illetve másokat is minél sárosabbá teszel. Vidám gondolatok ezek.

zombizan · http://libertarius.blog.hu/ 2011.01.14. 07:53:34

@erdészpista: szerintem nem naivizmus, esetleg idealizmus abból kiindulni, hogy létezhet korrupciómentes politika. Természetesen 100 % hatékonysággal működő rendszerek nincsenek, így mindig lehetnek elszigetelt esetek, politikába épült bűnözői körök vagy bűnözővé lett politikusok, de nem hiszem, hogy mondjuk Németországban a politikai elit a mi fogalmaink szerint korrupt lenne. Sajnos a hazai ingerküszöb meglehetősen magas lett ebben a tekintetben, és igen, én is hajlamos vagyok azt hinni-állítani, hogy az egész jelenlegi rendszer korrupcióra épül és hajlamosít, de nem akarom ezt természetesként elfogadni. A liberális politika egyik legfontosabb ismérve éppen a korrupció elleni fellépés lenne szerintem, és ebben a tekintetben az LMP is liberális, ezért kapták meg tavasszal az én szavazatomat is, annak ellenére, hogy egyéb dolgokban meglehetősen kevéssé fed át a nézetrendszerünk.

Azzal, hogy nyugodtan vadásszák le az MSZP-SZDSZ korszak korrupt embereit, nem további boszorkányüldözésre szerettem volna biztatni, csak arra a - ha úgy tetszik, megint idealista vagy naiv álláspontként értelmezhető - pozitívumra akartam rámutatni, hogy ha a politiai elit egyik fele megtöri a korábbi, kölcsönös félrenézést garantálni látszó konszenzust az eliten belül, akkor innentől már nehezebb lesz ezt helyreállítani, és a valószínűsíthető kormányváltás után a jelenleg hatalmon lévők sem érezhetik annyira biztonságban magukat, mint 2002 után minden látszólagos, ellenoldali kardcsörtetés ellenére tehették.