libertárius

Félig én-blog, félig politikai pamflet. Miről NEM szól a blog: nem akarja a libertárius eszmerendszer minden árnyalatát megjeleníteni, pláne nem kisajátítani. Nem képvisel és nem támogat egyetlen politikai pártot vagy létező szervezetet sem.

Friss topikok

Linkblog

Facebook oldaldoboz

Miért kapitalizmus? - A fogyasztói társadalom

2010.09.18. 08:56 zombizan

A volt szocialista országok kissé idősebb lakói abban a - szerintem - szerencsés helyzetben vannak, hogy két, játékszabályait illetően gyökeresen eltérő gazdasági és politikai rendszert is közvetlenül megismerhettek. Az egyiket nevezzük szocializmusnak, a másikat kapitalizmusnak, bár a címkék mögött a tartalom, az életélmény országról-országra, személyről-személyre erősen eltérő lehet. Sokszor gondolkodom azon, melyik rendszert választanám, ha a választás lehetősége előttem állna. Nagy valószínűséggel a kapitalizmus mellett döntenék, és szeretném megindokolni, miért.

I. rész: A fogyasztói társadalom

A változatos fogyasztói igények differenciált, szofisztikált kiszolgálása csak kapitalista viszonyok között képzelhető el. A fogyasztói társadalom a piacgazdaságot feltételezi. Az alapvető társadalmi szükségleteket akár magas szinten kielégíteni elméletileg államilag irányított, tervgazdasági rendszerben is lehetséges lenne. Nem is csak elméletileg, hiszen a volt szocialista országok jobbik része azért többé-kevésbé elfogadható életkörülményeket biztosított a lakóinak. Persze ezek soha nem voltak tisztán szocialista gazdaságok, a magánszektor egyes elemei túlélték a diktatúrát, vagy újra létrejöttek a diktatúra enyhülésének időszakában (nem Észak-Koreáról beszélek, hanem Magyarországról, Lengyelországról, NDK-ról, stb). Ugyanakkor az emberek túlnyomó többsége állami alkalmazásban állt, az elfogyasztott árukat, igénybe vett szolgáltatásokat ugyancsak állami vállalatoktól vásárolta, életét döntően állami szervek által meghatározott keretek között töltötte.

Amire ezek a gazdaságok nem voltak képesek, az a fogyasztói társadalom élményének megadása volt. Nem pusztán a külsőségekben, hiszen a reklámok, a márkák, a fogyasztásra buzdító felhívások jelen voltak az életünkben, akkor is, ha a "Vásároljon cipőt a cipőboltban!" reklámkampány mai ésszel nehezen felfogható célkitűzéseket szolgált. Vagy a híres MÜSZI reklám, amire szerintem mindenki emlékszik, aki elmúlt 10 éves a nyolcvanas évek közepén, de sem akkor, sem ma nem sokan tudnák megmondani, mi volt ez a MÜSZI és miért kellett a TV-ben reklámozni?

Mivel gyerekkorom jó részét horgászattal töltöttem, a horgászcikkek piacát jól ismertem, és ezen keresztül a problémával is korán szembesültem. Az állami ellátásból be lehetett szerezni az alapvető dolgokat, amire egy horgásznak szüksége volt, de ha az ember hozzájutott egy nyugati cég katalógusához, az olyan örömmel töltötte el, mint Jézus feltámadásának emléke az igaz hívőt húsvétkor. Valamelyik évben a Magyar Horgász év végi (vagy év eleji) számában egy horgászcikk ellátásért felelős tótumfaktum közölte velünk a tuti infót, mit fogunk tudni megvenni a következő évben. Világosan emlékszem egy mondatára: "Drága orsó nem lesz". Miért nem lesz? Nincs rá igény? Elfogyott a valuta, mert a rendelkezésre álló keretből inkább haltápot importáltak az akvaristáknak? Vagy drága orsóval horgászni erkölcstelen? Ezekre a kérdésekre persze nem volt válasz. Ami biztos volt, az a nyugati és a keleti áruellátás drámai különbsége az előbbi javára. Minőség tekintetében is, de a minőségnél érdekesebb és vonzóbb volt a választék, hogy létezik olyan hely, ahol nem háromféle orsóból lehet választani, hanem ötvennyolcféléből.

Mint említettem, az összetett fogyasztói igényeket szerintem csak kapitalista gazdaság képes kiszolgálni, hiszen a profit motívuma nélkül a vevőkre fókuszálás nem lehetséges. Az egy kérdés, hogy ezek az igények a fogyasztói társadalom hatására jönnek-e létre, vagy az igények hívják életre a fogyasztói társadalom összetett szerveződését? Kicsit mind a kettő, ennyiben tyúk-tojás probléma ez is, de én nem hiszem, hogy a változatosság és minőség iránti igényt a gaz vállalkozások ültetnék el az emberben. A "változatosság gyönyörködtet" régi bölcsesség, és biológiai oldalról is meg lehet indokolni, miért kell az embernek mindig az újat, az eltérőt, a jobbat keresnie? Szóval szerintem a fogyasztói társadalom a gazdaság fejlődésével szükségszerűen megjelenik, és ezt kiirtani ki lehet, de magától nem fog eltűnni, bármennyire remélik is ezt a zöld utópisták.

Jó a fogyasztói társadalom? Szerintem igen. A fogyasztás örömet okoz. Természetesen ezt gondolhatta a végül 180 kilósra hízott amerikai is, akit a világ többi része aligha állít maga elé követendő példának. De nincs is rá szükség. Ha megnézzük, kapitalista viszonyok között ki él egészségesebben, a szegényebbek vagy a gazdagabbak, egyértelműen az utóbbiak jönnek ki - a nagy átlag tekintetében - győztesnek. Ebből levonhatjuk a következtetést, hogy a rendelkezésre álló pénz és a fogyasztás mennyiségi oldala között nincs lineáris összefüggés. Ahol van, az a minőség keresése, a fogyasztói igényesség.

Ha azt nézem, más országok példája alapján milyen életformát, milyen társadalmi berendezkedést tartanék a magam, a családom és az egész ország számára ideálisnak, észak- és nyugat-európai példák jutnak eszembe, valahol Ausztria, UK, Svédország, Németország környékén. Természetesen a fogyasztói társadalom (=piacgazdaság) hangsúlyos jelenléte mellett ezek az országok különbözőek, és az eltérések fontosak lehetnek, a svéd és az angol modell előnyeiről és hátrányairól lehet és érdemes vitatkozni. De a fogyasztói társadalom nélkül bármelyik modell sivár és unalmas lenne.   

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://libertarius.blog.hu/api/trackback/id/tr212304805

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Soro 2010.09.18. 17:23:18

Nagyon aktív vagy mostanában. Örülök.