Semjén Zsolt kiakadt azon, hogy egy magát szerényen csak Székely Világszövetségnek nevező szervezet kezdeményezte a székely nemzetiség bejegyzését Magyarországon. Azt most hagyjuk, hogy ennek az egésznek mi a célja, kit képvisel ez a szervezet. Ami engem már egy ideje érdekel, hogy miért olyan Istentől elrugaszkodott ötlet az „egységes magyar nemzettest” megbontása? Miért nem tudják elképzelni egyesek, hogy egy jól körülhatárolható nyelvi és kulturális csoport, ami legyen a magyar nép (beleértve a székelyeket), meg tudja őrizni identitása fontos részeit anélkül, hogy egy zászló alá terelnék? Hogy az értékek nem vesznek el attól, ha nem rendelkeznek kizárólagos állami képviselettel? Ami valódi érték, a mögé nem kell hivatalt állítani.

Magyarország egyszerre kicsi és nagy, akár a jelenlegi országot, akár a történelmi Magyarországot nézzük. A jelenlegi országban is elunhatod az életed, amíg az egyik végéből átérsz a másikba. Globálisan pedig a történelmi Magyarország sem lenne fontos szereplő. 10 millió ember sem alkot szoros közösséget, képtelenség egy ekkora csoporton belül valódi érdek- és értékközösségről beszélni. Ami Nyíregyházán történik, az nem sokban befolyásolja a győriek életét, és vice versa. A Székelyföld mindig is közelebb volt Bukaresthez, mint Budapesthez, de köze igazán egyiknek sincs hozzá.

Az iskolában engem is az egységes magyar nemzetállam csodálatosságával etettek. A kulturális környezetből is ez jött át. Minden, ami az egységesítés felé hatott, az jó volt, ami pedig széthúzást eredményezett, az rossz volt. Kivéve, ha az egységesítési törekvések túlléptek a magyar nemzet által lakott területeken, mert akkor meg a széthúzás lett a jó. A kurucok jók voltak, a labancok rosszak. A pápa addig jó volt, amíg koronát küldött István királynak, de akkor már rossz lett, amikor bele akart szólni a püspökök kinevezésébe. A török császár sem volt olyan rossz, ha általa be lehetett tartani az utált németeknek, még ha el is vitték a lakosságot rabszolgának. Az egész erkölcsi relativizmus felett egy cél lebegett, a minél nagyobb, minél erősebb és minél homogénebb magyar nemzetállam célja.

Azt a leginkább hazafias történelemtanárok és tankönyvírók sem állíthatták, hogy ez a törekvés hatalmas sikerre vezetett volna. Ehhez képest furcsa, hogy ezt a célt nem tudják elengedni. Ebben a játékban a határon túli magyaroknak különösen hálátlan szerepet osztottak, hiszen nekik úgy kéne minél önállóbb, minél kevésbé integrálódott csoportként élni az adott politikai környezetben, hogy közben a tőlük nagyon messze lévő, és a közös nyelven kívül szinte mindenben idegen anyanemzethez kellene folyamatosan igazodniuk. Egyszerre kellene konformistának és szélsőségesen individualistának lenniük. Mintha focimeccset játszanának a románokkal, és közben szinkronúsznának a tőlük távol versenyző magyar csapattal. Nem csoda, ha ebből kevés jó származik.

Az autonómia törekvések támogatása egy központosított hatalomban hívő államnak zsigerileg ellenszenves. Az egyetlen ok, amiért a székely autonómia gondolata magyar kormányzati körökben népszerű, az az, hogy ennek a román állam „látná a kárát”. Gólt rúgunk nekik. Hogy a székelyekkel mi lesz, totál érdektelen.

Én a mai eszemmel egyre nagyobb értéket látok a decentralizációban, a területi és kulturális autonómiákban. Ha egy erőszakos, erőforrásokat magához vonó és aztán a lerabolt javakat önkényesen újraosztó állam telepszik rá az életünkre, az ellen a területi önkormányzatiság valamekkora védelmet jelenthet. Ilyen szempontból a román és a magyar állam között nagy különbség nincs. A falvak és városok, kistérségek, régiók minél nagyobb önállósága védi a lakosságot, ennek a felszámolása kiszolgáltatottá tesz. Ezért én abszolút szimpatikusnak tartom a székely autonómia törekvéseket, és ebben taktikailag segíthet egy magyarországi székely nemzetiség elismertetése. De ha elérnék a céljukat, és létrejönne egy önálló Székelyföld, akkor a saját érdekükben javaslom, hogy tartsák magukat minél távolabb a magyar államtól is. Ellenkező esetben nagyon megszívhatják, mint a történelem során annyiszor. Addig örüljenek, amíg vehetnek cigit a boltban.