libertárius

Félig én-blog, félig politikai pamflet. Miről NEM szól a blog: nem akarja a libertárius eszmerendszer minden árnyalatát megjeleníteni, pláne nem kisajátítani. Nem képvisel és nem támogat egyetlen politikai pártot vagy létező szervezetet sem.

Friss topikok

Linkblog

Facebook oldaldoboz

Sokkal több kormánypárti képviselő kell, ha tele akarjuk szülni a Kárpát-medencét

2017.05.29. 13:22 zombizan

A demográfia alaptörvénye, hogy egy kétszülős, ivaros szaporodású faj átlagos, túlélő és továbbszaporodó utódszáma szülőpáronként kettő, vagyis fejenként egy. Igaz ez a kékbálnára, a nyárfára és az ecetmuslicára is. Amennyiben kettőnél több utód örvendeztetné meg unokákkal a bálna és muslica nagyszülőket, akkor száz generáció után már mindenütt bálnák és muslicák lennének. Ha kettőnél kevesebb, a faj kihalna. Természetesen ahhoz, hogy a két utód továbbszaporodhasson, esetenként nagyon sok versenyzőt kell az élet harcában indítani. Minél rizikósabb, hogy megérik a kifejlett kort, annál többet. Ezért van, hogy egy termős virágzatú nyárfa hosszú élete során sok millió magot elhullajt, amiből viszont átlagosan csak két csemete fejlődik fává. Egy egéranya hathetenként akár 10 utódot is szülhet, mégsem gázolunk térdig egerekben.

Pártunk és kormányunk gondolt egy merészet, és a több évtizedes negatív demográfiai trend hirtelen megfordítását tűzte ki célul. Hogy ez mekkora kihívás, azt igazán akkor érthetjük meg, ha belegondolunk, hogy a kilencvenes évektől lecsökkent születésszám miatt a potenciális szülői nemzedék is kisebb lett (1990-ban még 125 679 gyerek született, 2000-ben pedig már csak 97 597). Szóval a plusz 30 000 gyereket, ami a kormányzat terveiben szerepel, egyre kevesebb nőnek kellene megszülnie – legalábbis az évszázad közepéig, amikor a felturbózott nők lányai veszik majd át kimerült anyáiktól a stafétabotot.

Orbán Viktor konkrétan azt mondta, az ún. fertilitási rátát, vagyis az egy nőre jutó gyerekszámot 1,5-ről 2,1-re szeretnék emelni. Természetesen ezt nem úgy kell elképzelni, hogy a két teljes gyermek megszülése után a nőnek még szülnie kell egy bal lábat is, hogy az egytized gyerek is meglegyen, hanem minden tizedik nőnek be kell vállalnia két gyerek mellé egy harmadikat is. Ez látszólag egyszerű feladat, hiszen ismerünk sok háromgyerekes családot. Valójában viszont nagyon kemény dió, amit legkönnyebben akkor érthetünk meg, ha – mi mást? – a Fidesz és a KDNP parlamenti frakcióját vesszük górcső alá.

A 2014-ben megválasztott képviselőkhöz megpróbáltam hozzárendelni a publikus adatokból megismerhető gyerekszámot. Nem minden esetben jártam sikerrel, például Vejkey Imre és Simonka György gyerekeinek száma rejtélyt maradt. Helyenként vélhetően más kapcsolatból származó, nevelt gyerekek is bejátszottak, akiket demográfiai szempontból nem kéne figyelembe venni. Ennek ellenére azért elég teljes képet sikerült összeállítani, még ha a pontos szám valamelyest el is térhet az én értékemtől.

Szóval a Fidesz és KDNP összesen 132 képviselőjének, akiről adatot találtam, van 300 gyereke. Ez kényelmesen a megcélzott érték felett van (2,27 versus a 2,1 mint cél), de ez a csoport aligha tekinthető a társadalom random mintájának. Nagyon kevés gyermektelen képviselő van a kormánypárti frakciókban és meglehetősen sok a nagycsaládos. Hat képviselőnek van öt gyereke, köztük természetesen a miniszterelnöknek is, a három vagy négy gyerekesek száma pedig 41, vagyis az összes vizsgált képviselő több mint harmada nagycsaládos. Feltételezhető, hogy a sikeres kormánypárti politikussá válással korrelál a többgyermekes családmodell.

A probléma ott kezdődik, hogy ha társadalmi szinten 2,1 a cél, úgy a felülteljesítő alfahímek csoportjának a 2,27 baromi kevés. Annak érdekében, hogy ne a macskabaglyok örököljék a Kárpát-medencét, valakinek be kell hoznia a liberális szinglihordák lemaradását. A 132 derék honatya (na jó, ebből 9 honanya) teljesítménye már 11 gyermektelen szingli integrálásával is éppen csak az elvárt szintre csökkenne. Szóval ahhoz, hogy a társadalom virágozzék, vagy a Fidesz ötven plusszos férfigenerációjának kellene sürgősen másodvirágzási üzemmódba kapcsolnia (aminek vannak bizonyos jelei), vagy sokkal több kormánypárti képviselőre van szükségünk. Saját becslésem szerint csak Budapesten legalább 100 000 gyermektelen liberális szingliselejt él. Ehhez a fenti arányokkal 1,2 millió kormánypárti képviselő fajfenntartási sikerére van szükség, és akkor még mindig csak szűken súroljuk a termelési célt. Még szerencse, hogy a vidéki polgármesterek beszámolóiból tudjuk, a falvakban már nem csak szegénység nincs, de a liberális mételyt is sikerült kiűzni a határból. 

18 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://libertarius.blog.hu/api/trackback/id/tr8712548181

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jakab.gipsz 2017.05.29. 21:46:27

Igen ezt kell csinálnunk: "a liberális mételyt is sikerülhet kiűzni a hazánkból".

Aztán szépen rendbe jönnek dolgaink.

-JzK- 2017.05.29. 21:54:42

www.ferfihang.hu

„Uniszex” társadalom – avagy „ha felnő, majd eldönti”

Szakállas vicc (szó szerint), de aktuális. A liberális a parkban tolja a babakocsit. Oda megy hozzá egy ember, megcsodálja a gyermeket, majd megkérdezi: „de aranyos, kisfiú vagy kislány?” Erre a kérdezett felháborodva kifakad: „mit tudom én, majd ha felnő eldönti!”. Kicsit olyan ez, mint a „főnök vicce”. Addig röhögünk rajta, amíg rá nem jövünk, hogy az a napi feladat (esetünkben a szomorú valóság). A politikai korrektség szellemi alapjaira épülő liberalizmus a férfi és női családi/társadalmi szerepeket csereszabatosnak tekinti, a két nemet pedig nem csak egyenlő jogúnak, de gyakorlatilag egyformának is. A mindenki számára szembetűnő különbségeket a kultúra, a vallás és a szocializáció/neveltetés számlájára írják. Nincsenek már „férfi szerepek”, „férfias szakmák”, sem „női szerepek”, nincs már apa vagy anya, csak „szülő 1″ és „szülő 2″, – s aki ezt kétségbe vonja, az bizony „szexista”.

Tekintetbe véve, hogy ma egy családot egy szülő (az apa) jövedelméből igencsak nehéz fenntartani, vagyis a jelen rendszer nem csak ideológiai, de gazdasági eszközökkel is szinte kikényszeríti a nők munkába állását, a feminizmus azon követelésével, miszerint ugyan azon munkáért a nőnek ugyan olyan bér jár, mint egy férfinak, nem lehet vitatkozni. Ahogy azzal sem, hogy ha egy munkakörre egy nő egyébként fizikailag, szellemileg alkalmas, akkor női mivoltára hivatkozva ez a munkakör nem tagadható meg tőle. De Sz, már a harmincas években figyelmezettet: „Bűnt követ el az a rendszer, amelyik a nőt szent hivatásától elvonja, mint munkást kihasználja és anyagi feltételek után rohanó “férfinőt” teremt belőle.” A kulturális marxizmus lelkes támogatását élvező, s már a politikai korrektség szerves részévé vált feminizmus azonban éppen ezt teszi. A cél a hagyományos család szétverése – mindez az „egyenjogúság”, a „nők felszabadítása” jelszavai mögé rejtve, tekintve, hogy a család felszámolásának szándékát (ami egy érezhetően negatív dolog) kevés nővel lehetne a maga csupasz valójában megetetni, ezért pozitív, az emberek által általában szimpatikusnak gondolt fogalmakba (egyenlőség, szabadság, boldogulás, önmegvalósítás) csomagolják. A feminizmus a nőket a hiúságukon, büszkeségükön keresztül próbálja a kulturális marxizmus céljaira motiválni. „Te is képes vagy rá”, „valósítsd meg önmagad”, „tudod te ezt még jobban is, mint egy férfi” és hasonlók. Így azon nők, akiket a gazdasági szükségszerűség esetleg nem kényszerít munkába, állást vállalnak azért, hogy megmutassák a világnak, hogy vannak olyan jók, mint a férfiak. Megjegyezzük, némely területen még jobbak is, de ez egy másik fejezet témája. Így a rendszer által mesterségesen keltett lelki (önmegvalósítás, bizonyítási vágy) illetve anyagi (a puszta létfenntartástól a presztízs-fogyasztásig széles a skála) szükségletek képesek rákényszeríteni a nőt arra, ami ellen egész valója a leghevesebben tiltakozik. E tiltakozás letörését szolgálja a tudatipar, az iskolától az egyetemig, majd a média és a kultúra. Ennek köszönhetően a hagyományos anyaszerep mára „ciki” lett, a családjáért élő nő „elnyomott rabszolga”. A szórakoztatóipar ma a nőket keménynek, rámenősnek ábrázolja és szinte kivétel nélkül szinglinek, aki a munkájában, kedvteléseiben (szórakozás, fogyasztás) teljesedik ki. „Ma a nyugati nők milliói osztoznak a feministák házassággal és anyasággal szemben tanúsított ellenséges beállítottságában. Milliók tették magukévá a mozgalom célkitűzéseit, és nem áll szándékukban férjhez menni, pláne gyermeket szülni. Marcuse Élvezeti Elvével való azonosulásuk, a szexuális forradalomban vállalt elkötelezettségük azt jelenti, hogy a házasság a sor végére került. És – amint válási és születési statisztikáink mutatják – még a megkötött házasságok is kevésbé tartósak és termékenyek.” (Buchanan)

A nők a gazdasági kényszer, illetve a pszichológiai kondicionálás előtt meghajolva, bárki által elvégezhető munkák felvállalásával bizonyítják értéküket a világnak, miközben a senki más által el nem végezhető és a társadalom számára nélkülözhetetlen hivatásukat második helyre szorítják, esetleg teljesen feláldozzák a karrier, illetve a megélhetés oltárán. Tanár, orvos, ügyvéd, közgazdász vagy „manager”, esetleg gyári munkás bárki lehet, édesanya viszont nem. Olyan nők persze mindig voltak, leginkább a középkorban, akik a hivatásukért lemondtak a családról, hogy teljes lényükkel átadhassák magukat annak, amit csinálnak. Őket hívják apácának. De őket nem az „önmegvalósítás”, a pénzszerzés vagy az érvényesülés motiválta, és csupán egy dolgot „akartak megmutatni”, a világnak: Krisztus szeretetét.”

-JzK- 2017.05.29. 21:55:45

Ajánlok egy könyvet, a címe Buchanan, Pat – The Death of the West, magyarul is megjelent “A nyugat halála” címmel, de angolul itt letölthető: docdro.id/4zLfAw3

Az átlagemberek tömege hajlamos a nyugati népességcsökkenést kizárólag gazdasági, pénzügyi okokkal magyarázni, de szem elől téveszti, hogy Európa egyik leggazdagabb országának, Németországnak a népessége katasztrofálisan csökken, s ugyanakkor a harmadik világ számos, igen szegény országának népessége ugrásszerűen növekszik, és ez mindennél fényesebben bizonyítja, hogy ez a jelenség gazdasági-pénzügyi okokkal nem magyarázható. Ezzel szemben Buchanan a legmélyebb okot a Marcuse által propagált és a hatvanas-hetvenes évek óta széleskörűen elterjedt élvezeti elvben látja. Nem arról van szó, mintha az élvezet igenlése önmagában rossz lenne. Aquinói Szent Tamás A teológia foglalata című főművében kimutatja, hogy a szomorúság az ember lelki, erkölcsi életét legjobban veszélyeztető érzelmi állapot, amelynek ellenszeréül többek között éppen az élvezetet ajánlja, amely, mint gyönyörködtető jó, a hasznos jónál magasabb értékű. A hasznos jó nem öncél, csak eszköz; az élvezet már öncél, de nem végső cél; az erkölcsi jó követése teszi egyedül lehetővé, hogy az ember elérje a végső célját, és ezzel annak meg nem szűnő élvezetét is. Ha az élvezetet tekintik legfőbb és végső értéknek, ahogy ezt Marcuse sugallja, értelmetlenné válik minden áldozatvállalás, minden olyan kötelességteljesítés, ami fáradsággal, erőfeszítéssel, olykor lemondással jár.

Buchanan helyesen mutat rá, hogy az élvezeti elv csúcsértékké minősítése nagymértékben hozzájárult az abortusz, a homoszexualitás és az eutanázia nagymértékű elterjedéséhez, és ez a három már közvetlen kihatással van a Nyugat tragikus népességcsökkenésére. De ugyanennek vannak közvetett okai is, és ezek közül kiemelkedik kettő. Az egyik a kényszerű női munkavállalás, amely a monogám család halálával fenyeget. A hangsúly viszont a kényszerű női munkavállaláson van Buchanan-nél, és ezt fontos szem előtt tartanunk, ugyanis semmi negatív következménnyel nem jár, ha az a nő, aki hivatást érez tudományos, vagy művészi munkára, vagy küldetésének érzi, hogy például gyermekorvos, óvónő, esetleg bölcsődei gondozónő legyen, önként, anyagi kényszertől mentesen ilyen munkát vállal, hiszen ez női mivoltának és a férfihoz való viszonyának nem eltorzulását, hanem kiteljesedését eredményezi. De a kényszerű munkavállalás hosszú távon feltétlenül árt a monogám családnak és előrevetíti a Nyugat halálát.

Buchanan a Nyugat halálának másik közvetett okát a feminizmus kultuszában látja. Ez az irányzat valójában nem a nők igazi értékét védi, hanem valódi célja a nőket a férfiak ellen uszítani, és ezáltal a legmélyebb emberi kapcsolatnak, a férfi-nő kapcsolatnak, és ezen keresztül a legkisebb, de legalapvetőbb emberi közösségnek, a családnak bomlasztása, elsorvasztása, s ezáltal a társadalom atomizálása, izolált egyedekre való szétzúzása, hogy ezzel helyet készítsen egy nem-keresztény alapon nyugvó „új társadalom” számára.

A Jewish World Review-ban azt írja egy feminista: „Minthogy a házasság alkotmányosan rabszolgává teszi a nőt, világos, hogy a női mozgalmaknak ezen intézmény támadására kell koncentrálniuk A nők szabadsága nem valósítható meg a házasság eltörlése nélkül.” A feminista ideológia ostromában ezer százalékkal nőtt – az 1970-es 523 000-ról mára 5,5 millióra – a házasság nélkül együtt élő párok száma. Az egyedülállók háztartásának száma az USA-ban ma már nagyobb arányú (26%), mint a hagyományos családé. A populáris kultúra értékrendjében a szex rangja magasan felülmúlja az anyaság rangját; a női magazinok, a romantikus lektür és a tévé főműsoridőben ünneplik a szexet, a karriert, a szinglit. A gyermek a nagymamára marad. „A burjánzó szabadszerelem és az általánossá vált válások, a pornográfia térnyerése és a Playboy-filozófia fő irányzattá válása, az adódollárokból történő abortusztámogatás, az, hogy Amerika megérte azt a napot, amikor arról olvas, hogy tinédzser korú lányok kukákba dobják újszülött babáikat, és kint hagyják őket a havon […] Valóban, az új világ a hajdani pogány Róma értékrendjét teszi magáévá, ahol a nem kívánatos gyermekeket kitették egy domboldalra, hogy ott pusztuljanak el.” A szociális kultúrát és az adórendszert a feminizmus és az ellenkultúra értékrendszere, itatja át. Szabad társadalom nem kényszerítheti a nőket gyermekvállalásra, de egészséges társadalom megjutalmazhatja fenntartóit, az anyákat.

-JzK- 2017.05.29. 21:56:49

Nem kis részben a Frankfurti Iskola destrukciói nyomán „az apa, az anya, a gyermek családmodell ma az amerikai háztartások kevesebb mint egynegyedét képviseli. A nők felszabadítása a hagyományos feleség és anyaszerep alól, amelyben kétségkívül az iskolák voltak a bajnokok, azt eredményezte, hogy ezen szerepek elveszítették jelentésüket, és eltűnőben vannak az amerikai társadalomból.” A feministák házassággal és anyasággal szemben tanúsított ellenséges beállítottságában a nyugati nők milliói osztoznak, nem áll szándékukban férjhez menni, s még kevésbé gyermeket szülni. Azonosulásuk Marcuse Élvezet Elvével és a szexuális forradalommal a folytatás megtagadását jelenti. „A fogamzásgátlás, a sterilizáció, az abortusz és az eutanázia a »halál kultúrájának« négy lovasa […] A tabletta és a koton lett a kulturális forradalom sarlója és kalapácsa.

A családok szétverésének eszközei: a nők “egyenjogúságának” olyan irányba fordítása, hogy a nő megszűnjön családanya lenni, és először karriert, később meg már az önmagába zárt egyéni boldogágát keresse. A mai, “modern” szinglik nem attól lesznek boldogok, hogy három-négy gyerek, 10-15 unoka veszi őket körül. A pisis pelenka fárasztó és kicsinyes holmi, a szülésektől ellazuló has és lógó mell pedig abszolút ellentmond a reklámok idealizált húszéves, karcsú, ránctalan cicababáinak. Ma a szex már abszolút öncél, és több könyv, videó és egyéb jelenik meg az élvezeti technikákról, mint a gyereknevelésről. A buzik intenzív támogatása is ennek a taktikának a része – Buchanan kitért arra is, hogy miképp kényszerítették ki a WHO ezzel kapcsolatos masszívan politikai döntését az amerikai pszichiátriai társaság kőkemény befolyásolásával.

A család megsemmisítéséhez hozzájárul az abortusz liberalizálása is. Az utóbbi évtizedekben csak az USA-ban 40 millió abortuszt végeztek el.Magyarországon a helyzet még ennél is rosszabb, ha a megszületett és méhben megölt csecsemők arányát nézzük. Az abortusz szabadsága talán a legkeményebb csapás a keresztény egyház abszolút élettiszteletére: ugyanis következik belőle, hogy az életet máshol sem tekinti prioritásnak a harcias kultúrmarxizmus, és támogatja az eutanáziát, az öngyilkosság szabadságát. Félelmetes, hogy amikor Európában a népességi válság az aktív korúak megfogyásakor és a nyugdíjasok számának megkettőződésekor – úgy 2050 táján – vajon milyen liberális áramlat várható? A ma eltűrt, sőt, egyre inkább orvosi segítséggel is támogatott öngyilkosságok esetleg elvárt magatartássá válnak majd az eltartandó öregektől???

mek.oszk.hu/06800/06897/html/0410.htm Drábik János: A szex és az új világrend

miketbeszéltek 2017.05.29. 22:20:44

Kedves blogíró! Megmagyaráznád, hogy miért a gúny tárgya számodra az az ecetmuslicák által is gyakorolt igazság, hogy adott demográfiai ráta nélkül eltűnik egy faj(ta)? Normális/egészséges az a gondolkozási minta (a családonkénti egy egész-valamennyi) átlaggal, amely a saját kihalását eredményezi? Orbánékat sok minden miatt lehet jogosan támadni, de egy aktuális felelős kormányfőnek Szerinted nem kellene a nemzete fennmaradásáért tenni valamit?

miketbeszéltek 2017.05.29. 22:23:03

@Jakab.gipsz: Az előző hozzászólásom után/ellenére is állítom: a szélsőséges liberalizmuson kívül is (sajnos) van elég egyéb nemzetpusztító ideológia is....

David Bowman 2017.05.29. 22:27:04

Csak a nőket kell számítani. Az, hogy a férfiaknak hány gyereke van, kb mindegy. Ez a számítási módszer akkor lenne jó, ha minden képviselő az első és egyetlen feleségável élne.

legális 2017.05.29. 22:58:29

Kedves blogirnok!
Szerinted mi a megoldás?
Azt értem, hogy a konzervatív modell elavult (szerinted). De merre van előre?
Nem könnyebb a saját gyerekedet nevelni, mint a cigány vagy muszlim bevándorló gyerekeire adakozni?
Melyikkel érzed otthon jobban magad? Melyikre számítasz 50 év múlva?
Az kisebb probléma, hogy 30 fölött szülnek először a nők. De velük együtt fejlődik az orvostudomány is és segít rajtuk. De annak milyen jó vége lehet, ha egy család nem akar gyereket? Nyilván van, aki nem szülhet, de ezt ők sajnálják általában a legjobban
És milyen gyermek születhet két nagyszerű férfi, vagy gyönyörű (vagy rusnya) nő szerelméből?

Feketehegyi 2017.05.29. 23:16:59

@-JzK-: Kár, hogy a sok hivatkozás és a nők kárhoztatása mellett egy szó sem esik arról, hogy a felsorolt folyamatok, döntések szinte kizárólagosan férfiak döntései, döntéseinek a következményei (profitért, hatalomért és egyéb ínyencségekért), az egyenjogúság és egyenrangúság elfogadása, a mindenre kiterjedő kölcsönös tehervállalás és munkavégzés helyett.
E sok okos kinyilatkoztatás "igazságnak" történő elfogadása előtt talán meg kellene előbb vizsgálni azokat a közösségeket, ahol a nők döntenek a gazdasági, politikai kérdésekben. Egyre kevesebb ilyen van, de amennyire én tudom, egyikben sincs probléma a megszülető gyerekek számával.
Másrészt a visszasírt "régi időkben" a nőknek nem egyedül kellett gyereket nevelniük (mint egyre többször napjainkban, a felelősség elől megszökő férfiaknak köszönhetően), hanem nő rokonaik, és a közösség többi nő tagja segítségével.
Mindezt férfiként írom, rengeteg férfi társam helyett is szégyent érezve. A másik hibáztatása sehova nem vezet. El kellene helyette kezdeni az önmagunkkal való szembenézést. Mit tehetünk mi, hogy változzon a helyzet? RENGETEGET! De, csak ha tényleg akarunk változtatni. Jelen politikusaink nem fognak tudni, mivel ez a téma is csak a hatalom szempontjából érdekli őket.

Fehér Nagyezsda 2017.05.31. 13:14:39

Én egyszerűen csak imádtam ezt az írást. Köszönöm.

Fehér Nagyezsda 2017.05.31. 13:35:18

@Feketehegyi: Végre! Se nem köpködés, se nem egy fél könyvtár bemásolása tudományos érvelés címszó alatt. Ez egy használható gondolat, sőt! Végre egy erős férfi, egy erős ember - aki szembe mer nézni magával először.

David Bowman 2017.05.31. 15:47:46

@legális: A technológia irányába van az előre.
Múlt heti hír a mesterséges anyaméh. Ha tehette volna, Martin Luther King is fehérnek születik, úgyhogy a cigókérdés is megoldódik.

David Bowman 2017.05.31. 15:49:03

@Feketehegyi: Jó példa erre Nigéria, vagy Pakisztán.

David Bowman 2017.05.31. 15:52:47

@legális: A mai értelemben vett emberiségnek vége. Mi vagyunk az utolsó generáció. Utánunk a kiborgok és a tervezett gyerekek jönnek. 750E $ért már ma is vehetsz tökéletes génkészletet a gyerekednek. A többiek meg le vannak szarva. Visszasűllyednek az állatvilágba. Ahogy ezt Wells megírta 120 éve.

2017.06.10. 22:11:15

@Feketehegyi:
Lehet, előbb meg kellene értened és át kéne gondolnod dolgokat, mielőtt jó papucsként nekiállsz hisztizni.

.

"a felelősség elől megszökő férfiaknak köszönhetően"
Csak szerényen súgom meg neked,
hogy:
A VÁLÁSOK 70-80%-ÁT NŐK KEZDEMÉNYEZIK.
10-15%-ot kezdeményeznek a felek közösen, és 10-15% a férfiak kezdeményezése.

Szóval ha tetszik neked, ha nem, egyáltalán nem a férfiak szöknek meg a felelősség alól, hanem éppen őket túrják ki a gyereknevelésből. És miért? Mert Hammurabi óta van egy papucs felfogás (a hozzád hasonló nőmosdató manginák miatt), hogy a nőnek ilyen esetben jár lóvé az exétől. Ergo az apa nem csak hogy nem láthatja a gyerekét többet, de még tejelnie is kell.
Íme:
hxxp://hvg.hu/itthon/20131105_Foglalkozasa_elvalt

Ez kinek jó?
- A gyereknek? Hát annak biztosan nem.
Kismilló felmérés igazolja, hogy ha válás után a gyereket mindkét szülő neveli (váltott elhelyezés, közös felügyelet:
hxxp://seveled.cafeblog.hu/2013/11/09/9-tevhit-a-kozos-felugyeleti-jogrol/ ), akkor nem lesz magasabb a problémás gyerekek aránya, mint az ép házasságban felnövők esetében. Míg ha csak egy ember neveli a gyereket (jellemzően az anya), akkor kimagaslóan nagy esélye van a gyereknek arra, hogy problémás legyen. (Itt találsz pár adatot erre vonatkozóan:
hxxp://www.ferfihang.hu/2011/11/28/apatlansag/ )
És máris látjuk az egyik fő okát annak, hogy ennyi a drogos, alkesz, dohányos fiatal, ennyi köztük a depressziós, frusztrált, semmirevaló, stb. Apa nélkül nőnek fel. És miért? Hogy anyuci kaphasson tartásdíjat, meg eljátszhassa az elnyomott áldozatot.

- Az apának? Hát neki megint csak nem jó.
Nem csak hogy a gyerekét veszíti el, de még a pénzének egy jó részét is (és ha kellően szerencsétlen, akkor még a vagyonát, lakását is). Nem véletlen, hogy a hajléktalanok 80%-a férfi, és minden második azért vna utcán, mert a felesége elvált tőle. Nyilván 'megérte' a szerencsétlennek. Az USA-ban több katona hal meg a válóperek utáni öngyilkosság miatt, mint Afganisztánban meg Irakban a háború miatt. El kéne ezen gondolkodni, kedves Mangina No1.

- Az anyának? Igen, neki éri meg.
Mivel a gyerek nála marad, jövedelemben nincs visszaesés, hát miért ne válna? Nincs vesztenivalója! Minden marad a régiben, csak a férjét nem kell már kibírnia. Hogy megpróbálja megjavítani a házasságot? Ugyan már! Inkább dobja, az könnyebb. Úgysincs mit vesztenie, hiszen a papucs rendszer csontig kinyalja a seggét.
Hogy ezzel gyakorlatilag tönkreteszi két (vagy több) ember életét? Hát ki nem sz@rja le? Ő nő, neki lehet.
(És ne jöjjünk majd a már unalomig ismételt és százezerszer cáfolt családi erőszak sablonnal, mert tényleg uncsi. Nemcsak azért, mert tudjuk, hogy ez a válási okok viszonylag kisebb részére igaz. Hanem azért is, mert már igen régóta tudjuk azt is, hogy a CSBE elkövetésében a nők hasonló arányban képviseltetik magukat, mint a férfiak: hxxp://web.csulb.edu/~mfiebert/assault.htm )

Szóval ha csak lehet, ne hozd már ezt a kamu papucs dumát, mert rohadtul gáz. Nem a férfiak menekülnek a házasság meg a felelősség elől. Hanem a nők túrják ki őket a házasságból! És miért megy ez nekik? Mert van egy rakás hozzád hasonló mangina, aki csontig nyal nekik, akármekkora baromságot is követnek el:
hxxp://www.ferfihang.hu/2016/04/14/manginak-a-nok-hasznos-hulyei/

.

"talán meg kellene előbb vizsgálni azokat a közösségeket, ahol a nők döntenek a gazdasági, politikai kérdésekben"
- A választópolgárok 53%-a nő.
- A választópolgárok 47%-a férfi.
Szerinted ki dönt inkább ezekben a kérdésekben?
Remélem nem bonyolult a két szám értékének megkülönböztetése és nagyságrendileg történő sorba rakása. Ha sikerül, rájössz, hogy milyen kormányok vannak mindig hatalmon. Ennek köszönhetjük, hogy van ma Magyarországon egy rakás olyan törvény és rendelet, amelyik hátrányosan megkülönbözteti a férfiakat, míg gyakorlatilag egy sincs, ami a nőket különböztetné meg hátrányosan. Ez manapság a 'jogi egyenlőség'.
Itt van pár közülük:
hxxp://valodiegyenloseget.hu/2016/04/30/diszkriminativ-jogszabalyok/

.

"Mit tehetünk mi, hogy változzon a helyzet? RENGETEGET!"
Ebben egyetértünk.
Mit tehetünk először is?
Amit problémák megoldásánál először tenni kell:
KIMONDANI A PROBLÉMÁT!

/Nem pedig a szőnyeg alá söpörni meg elbagatellizálni, mellébeszélni, csak mert ez éppen kellemetlenül érinti a nőket. Tököt kéne növeszteni és megmondani, ha baj van. Nem mentegetni valakit csak azért, mert más van a lába között./

Untermensch4 2017.06.17. 17:56:30

@-JzK-: " A gyermek a nagymamára marad. „A burjánzó szabadszerelem és az általánossá vált válások, a pornográfia térnyerése ..."
Amikor ez a nagymamák idejében még hippikorszakként zajlott akkor meg attól féltek hogy a sok rohadt hippi nem lesz nagymama... :)

David Bowman 2017.06.17. 20:06:48

@Untermensch4: Átmenetileg ez volna a helyes eljárás. A gyerekeket a magymuter nevelné, míg a lánya egyetemre jár.

Untermensch4 2017.06.19. 16:07:51

@David Bowman: Nem biztos hogy minden nagyi eléggé fitt lenne a kihíváshoz. Már amelyik még él...
süti beállítások módosítása