A demográfia alaptörvénye, hogy egy kétszülős, ivaros szaporodású faj átlagos, túlélő és továbbszaporodó utódszáma szülőpáronként kettő, vagyis fejenként egy. Igaz ez a kékbálnára, a nyárfára és az ecetmuslicára is. Amennyiben kettőnél több utód örvendeztetné meg unokákkal a bálna és muslica nagyszülőket, akkor száz generáció után már mindenütt bálnák és muslicák lennének. Ha kettőnél kevesebb, a faj kihalna. Természetesen ahhoz, hogy a két utód továbbszaporodhasson, esetenként nagyon sok versenyzőt kell az élet harcában indítani. Minél rizikósabb, hogy megérik a kifejlett kort, annál többet. Ezért van, hogy egy termős virágzatú nyárfa hosszú élete során sok millió magot elhullajt, amiből viszont átlagosan csak két csemete fejlődik fává. Egy egéranya hathetenként akár 10 utódot is szülhet, mégsem gázolunk térdig egerekben.
Pártunk és kormányunk gondolt egy merészet, és a több évtizedes negatív demográfiai trend hirtelen megfordítását tűzte ki célul. Hogy ez mekkora kihívás, azt igazán akkor érthetjük meg, ha belegondolunk, hogy a kilencvenes évektől lecsökkent születésszám miatt a potenciális szülői nemzedék is kisebb lett (1990-ban még 125 679 gyerek született, 2000-ben pedig már csak 97 597). Szóval a plusz 30 000 gyereket, ami a kormányzat terveiben szerepel, egyre kevesebb nőnek kellene megszülnie – legalábbis az évszázad közepéig, amikor a felturbózott nők lányai veszik majd át kimerült anyáiktól a stafétabotot.
Orbán Viktor konkrétan azt mondta, az ún. fertilitási rátát, vagyis az egy nőre jutó gyerekszámot 1,5-ről 2,1-re szeretnék emelni. Természetesen ezt nem úgy kell elképzelni, hogy a két teljes gyermek megszülése után a nőnek még szülnie kell egy bal lábat is, hogy az egytized gyerek is meglegyen, hanem minden tizedik nőnek be kell vállalnia két gyerek mellé egy harmadikat is. Ez látszólag egyszerű feladat, hiszen ismerünk sok háromgyerekes családot. Valójában viszont nagyon kemény dió, amit legkönnyebben akkor érthetünk meg, ha – mi mást? – a Fidesz és a KDNP parlamenti frakcióját vesszük górcső alá.
A 2014-ben megválasztott képviselőkhöz megpróbáltam hozzárendelni a publikus adatokból megismerhető gyerekszámot. Nem minden esetben jártam sikerrel, például Vejkey Imre és Simonka György gyerekeinek száma rejtélyt maradt. Helyenként vélhetően más kapcsolatból származó, nevelt gyerekek is bejátszottak, akiket demográfiai szempontból nem kéne figyelembe venni. Ennek ellenére azért elég teljes képet sikerült összeállítani, még ha a pontos szám valamelyest el is térhet az én értékemtől.
Szóval a Fidesz és KDNP összesen 132 képviselőjének, akiről adatot találtam, van 300 gyereke. Ez kényelmesen a megcélzott érték felett van (2,27 versus a 2,1 mint cél), de ez a csoport aligha tekinthető a társadalom random mintájának. Nagyon kevés gyermektelen képviselő van a kormánypárti frakciókban és meglehetősen sok a nagycsaládos. Hat képviselőnek van öt gyereke, köztük természetesen a miniszterelnöknek is, a három vagy négy gyerekesek száma pedig 41, vagyis az összes vizsgált képviselő több mint harmada nagycsaládos. Feltételezhető, hogy a sikeres kormánypárti politikussá válással korrelál a többgyermekes családmodell.
A probléma ott kezdődik, hogy ha társadalmi szinten 2,1 a cél, úgy a felülteljesítő alfahímek csoportjának a 2,27 baromi kevés. Annak érdekében, hogy ne a macskabaglyok örököljék a Kárpát-medencét, valakinek be kell hoznia a liberális szinglihordák lemaradását. A 132 derék honatya (na jó, ebből 9 honanya) teljesítménye már 11 gyermektelen szingli integrálásával is éppen csak az elvárt szintre csökkenne. Szóval ahhoz, hogy a társadalom virágozzék, vagy a Fidesz ötven plusszos férfigenerációjának kellene sürgősen másodvirágzási üzemmódba kapcsolnia (aminek vannak bizonyos jelei), vagy sokkal több kormánypárti képviselőre van szükségünk. Saját becslésem szerint csak Budapesten legalább 100 000 gyermektelen liberális szingliselejt él. Ehhez a fenti arányokkal 1,2 millió kormánypárti képviselő fajfenntartási sikerére van szükség, és akkor még mindig csak szűken súroljuk a termelési célt. Még szerencse, hogy a vidéki polgármesterek beszámolóiból tudjuk, a falvakban már nem csak szegénység nincs, de a liberális mételyt is sikerült kiűzni a határból.